A vesefunkció legjobb jelzője a GFR, melynek meghatározása a mindennapi gyakorlatban körülményes (izotóp clearance vizsgálatok) és pontatlan (kreatinin clearance 24 órás vizeletgyűjtésből). Ezért 2005-ben a MANET az MLDT-vel közösen kidolgozott egy ajánlást, mely javasolta a GFR képletekkel becsült számítását, és ennek rutinszerű közlését a laboratóriumi leleten. 2006-tól az amerikai és brit útmutatók is egyértelműen ajánlják a MDRD (Modification of Diet in Renal Disease) egyenlettel történő eGFR alkalmazását. A számításnak a klinikai biokémiai laboratóriumokban történő végzése és az eredmény automatikus közlése azért is célszerű, mert a Scr értéke függ az alkalmazott módszertől, így az új módszerek esetén módosított képlet alkalmazása szükséges.