LABORATÓRIUMI SZAKORVOST KERESÜNK FŐÁLLÁSBAN NAPI 3 EURO BRUTTÓ FIZETÉSÉRT

A járóbeteg ellátás OEP térítési díjainak tükröznie kell(ene) a ráfordított költségeket és azok arányait is, beleértve a személyi és dologi kiadásokat. A laboratóriumi diagnosztika finanszírozása évek óta olyan anomáliákat takar, amelyek a szakma ellehetetlenülését eredményezik. Ennek következtében ma minden magyar laboratórium „veszteséges”. A klinikus orvos számára a problémák gyökere nehezen érthető, a terület speciális (vegyszerek, kontrollsavók, kalibrátorok, amortizáció, évek óta elmaradt beruházások hiányában vegyszerlízingben lehelyezett készülékek ára, stb.). Vegyük ezért példaképpen az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor nagy jelentőségű vizsgálatot, a vérkenet mikroszkópos ellenőrzését. Az értékelés típusosan szakorvosi feladat, a lelet diagnosztikai jelentősége adott esetben óriási lehet. A januárban életbe lépő új pontrendszerben a kenet elkészítése és kiértékelése együttesen 49 (!) pontot ér. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 1 Ft/pont térítési díjjal, bár a finanszírozás ennek a fele is volt már idén. Tehát a kenet értékeléséért 49 Ft jár. A laboratóriumokban jó esetben az OEP térítési díjak fele költhető személyi költségekre, ez oszlik meg az asszisztensek és a diplomások között. A kenet példájánál maradva – bár ez a bérarány egyáltalán nem jellemző a laboratóriumi vizsgálatok többségére, mert minden más vizsgálat esetében kisebb az orvosi bérhányad – legyen az orvosi munkadíj aránya 90 %. Egy kenet kiértékeléséért tehát szakorvosi bérezésre fordítható 22 Ft. Ha valaki egész nap kenetet ellenőriz, havonta 26 000 Ft orvosi munkabért tud „megtermelni” a kórháza számára. Ez a bevétel a közterhek levonása után maximálisan havi bruttó 19 697 Ft (82 euro) bér kifizetését teszi lehetővé anélkül, hogy a laboratórium a kórháznak „veszteséget” okozna. És még azt sem mondhatjuk, hogy a kenet értékelése kirívóan rosszul lenne pontozva. Arányaiban ilyen a többi 4-500 vizsgálat finanszírozása is. Az új pontrendszer kialakítását most valóban komoly előkészítő munka előzte meg, a szakmai kollégium a belső arányokat gondosan kimunkálta. A baj az egésszel van, a laborszakma finanszírozása egészében szakadt el a közgazdasági realitásoktól és ma nem állja ki az összehasonlítást a román, a szerb, vagy a montenegrói finanszírozással sem.

Baj lehet ezen felül a szakmák közötti arányokkal is, bár ezt valószínűleg minden orvosi szakterület ugyanígy éli meg. Távol álljon tőlünk, hogy az amúgy hasonlóan komoly szakember-utánpótlási és anyagi gondokkal küszködő patológiai szakma pontjait „kívánnánk meg”. Nem is tehetnénk, hiszen az egyik szerző maga is évtizedekig gyakorló patológus volt, a másik szerző pedig családi nyugalmát, házasságát veszélyeztetné egy, a patológiára tett meggondolatlan megjegyzéssel. Azonban önként adódik az összehasonlítás a hüvelykenet értékelésével. Technikailag a két vizsgálat szinte azonos, a felhasznált festék is ugyanannyiba kerül. Az értékelés mindkét esetben azonos időt vesz igénybe és komoly diagnosztikai felelősséggel jár. A hüvelykenet értékelése 1000 pont, azaz több mint húszszor annyit „ér”, mint a vérkenet értékelése. Érti ezt valaki? A félreértések elkerülése végett, nem a hüvelykenet pontja a sok, hanem a laboratóriumi pontok értéke a megalázó.

Kérjük azon laboratóriumi szakorvos kollégáinkat, akiknek az érdeklődését felkeltette a napi 3 euro munkabér, jelentkezzenek. Ne nálunk, hanem a döntéshozóknál. És kezeljék a bérüket az uniós csatlakozás után is diszkréten a nyugati kollégák előtt, mert a dicsekvés csak rossz vért szül. Rossz vérből pedig nem lehet jó kenetet készíteni, ezt mindannyian tudjuk.

Dr. Jobst Kázmér

akadémikus,

a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság

örökös tiszteletbeli elnöke

Dr. Kovács L. Gábor

egyetemi tanár,

a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság

elnöke