A laboratóriumi medicina gyorsan fejlődő szakterület. Az elvégzett vizsgálatok száma és ezzel egyidejűleg a pénzügyi korlátozások egyre növekednek, ami komoly kihívást jelent a laboratóriumi szakorvosoknak.
A laboratóriumi orvosnak két fő feladata van: 1. konzultáció a klinikusokkal a vizsgálatok eredményeiről 2. új módszerek, műszerek bevezetése. Ezen kívül feladata még a laboratórium legfelsőbb szintű igazgatása, menedzselése.
A szakképesítő "rezidencia" programoknak a jelölteket ezekre a készségekre kell felkészítenie. Az egész kórházra kiterjedő konzultációs szolgálatra való felkészítés jelentős idő- és energia-befektetést igényel a laboratóriumi medicinát oktató orvosok részéről.
A rezidensképzés első éve hat kéthónapos blokkból áll: klinikai kémia, mikrobiológia, haematopathológia, haematológia/immunológia, haemosztázis-koaguláció és transzfúziós szolgálat, melynek során a rezidensek mintegy száz előadást hallgatnak meg és nagyszámú rendszeres esetmegbeszélésen vesznek részt. A rezidensek az adott rotációnak megfelelő nonstop 24-órás készenléti konzultációs szolgálatot látnak el és a távhívóval bármikor elérhetők.
Az összetettebb laboratóriumi vizsgálati eredmények rutinszerű interpretációjának és a teszteket megrendelő klinikusok folyamatos továbbképzésének elmaradása a laboratóriumi vizsgálatok helyes és gazdaságos használatáról azt eredményezi, hogy a klinikusok vagy túl sok, vagy túl kevés laborvizsgálatot rendelnek, ami szuboptimális betegellátást eredményez.
Az előadás ismerteti a bostoni Massachusetts General Hospital klinikai pathológiai programjának részleteit és rámutat a hazai és az amerikai laboratóriumi szakorvosképzési rendszer közötti hasonlóságokra és a különbségekre.