Az IFCC-nek a "Laboratóriumi medicina a következő évezredbe" jelmondatot zászlajára tűző 17. Nemzetközi Kongresszusa nem csupán az IFCC rendezvénye volt, hanem ezen kongresszus keretében rendezték meg a 13. Európai Klinikai Kémiai és Laboratóriumi Medicina Kongresszust, az I. Nemzetközi Klinikai Molekuláris Biológiai (CMB) Kongresszust, és az Olasz Klinikai Biokémiai és Klinikai Molekuláris Biológiai Társaság 31. Országos Kongresszusát is. A Kongresszus helyszíne Firenze hatalmas egykori katonai védőműve, a kongresszusok és más nagy rendezvények befogadására átépített Fortezza da Basso erőd volt.
Ennek a világméretű rendezvénynek a tartalmi gazdagságát elöljáróban néhány számadattal szeretném érzékeltetni. Öt plenáris előadás, 45 szimpózium (232 előadással), és 21 poszter szekció (1673 kiállított poszter) alkotta a Kongresszus hivatalos tudományos-szakmai programját. Ezen felül külön lehetett jelentkezni ú.n. "munkaebéd kerek asztal beszélgetésekre", ahol 160 tématerület közül választhattak a jelentkezők. Ezeken előzetes jelentkezés és külön részvételi díj befizetésével lehetett részt venni. 31 tudományos programot az ipar szponzorált, amelyek az ipar és a szakma találkozását tették lehetővé. Az óriási rendezvény vonzásában, közvetlenül előtte és utána a klinikai kémia és a laboratóriumi medicina jelentős területeit lefedő, 12 szatellita találkozót is szerveztek, amelyek Firenzében és más olasz városokban kerültek megrendezésre. Szerves része volt a Kongresszusnak a hatalmas szakmai kiállítás is, ahol a szakma gyors fejlődéséről szerezhettek mély benyomásokat a látogatók.
Ezek a számadatok már sejtetik, hogy hagyományos értelemben vett beszámolót - amely felsorolja a tématerületeket, ismerteti a legkitűnőbb előadásokat, és bemutatja a fejlődés főbb irányait - meg sem lehet kísérelni készíteni erről a világtalálkozóról. Néhány legfontosabb új irányról azonban szólni kell, felvállalva azt a szükségszerű következményt, hogy akár több tucatnyi hasonlóan fontos kérdés esetleg említés nélkül marad ezen a helyen.
Biztos jelzői a fejlődés fő irányainak a plenáris előadások. Ezek igen magas színvonalúak voltak, és a világ legjobb szakemberei közül választották ki a szervezők a meghívott előadókat. "Az apoptózis" (S. Nagata, Japán), "A gén szekvenciától a fehérje funkciókig" (C.T. Caskey, USA), "Genetika és környezet" (J. Burn, Egyesült Királyság), "A Th1/Th2 paradigma betegségekben" (S. Romagnani, Olaszország) és "A proteom kutatás és jelentősége a laboratóriumi medicina számára" (D. Hochstrasser és mtsai, Svájc). A "proteom" kifejezés talán ma még külön magyarázatot igényel legtöbbünk számára. A kifejezés a "genom" fogalommal való kapcsolatra és rokonságra utal: a proteom a (nukleinsavból felépülő) genom fehérje molekulákból álló környezetét, kiegészítését jelenti. A proteom kutatás a genom vizsgálatával bekövetkezett forradalmat fogja felerősíteni a laboratóriumi medicinában.
A szimpóziumok tematikája is eligazít a fejlődés irányzatai között. A genetikai, molekuláris biológiai, molekuláris diagnosztikai témák alkották a szimpóziumok témájának legnagyobb hányadát. Ugyanakkor más területeken is jelentős fejlődés tapasztalható. Bámulatra méltóak a technikai fejlődés következtében megjelenő új technikák, lehetőségek (új tömegspektrográfiás eljárások; bioszenzorok; nem-invazív eljárások; robotika; automatizálás; virtuális laboratórium; számítógéppel támogatott döntéshozatal; nagy érzékenységű - multianalit immunkémiai eljárások; nagy felbontású elválasztás technikai eljárások), de fontos kérdéseket vetnek fel az olyan "mindennapos" kérdések is mint a standardizálás, az intenzív ellátás laboratóriumi problémái, az európai laboratóriumok szervezési struktúrái, minőségbiztosítás, minőségfejlesztés fejlődő országokban, referencia anyagok, a beteg biztonságának és védelmének javítása, a laboratóriumok akkreditálása, auditálása, stb.
A technika fejlődése területén a gyakorlat számára a legmélyebb benyomást talán a teljes laboratóriumi automatizálás (total laboratory automatization - TLA) ill. a moduláris laboratóriumi automatizálás (MLA) keltette. Ezek a ma még a legfejlettebb országok számára is komoly anyagi terhet jelentő rendszerek Japán és az Egyesült Államok után már Európában is megjelentek, és bár lassan, de szívósan terjednek. Könnyen megjósolható, hogy a közeljövőben meghatározó változásokat fognak kelteni a laboratóriumi medicinában. Ugyanilyen feltűnő a nanotechnológia és a multianalit technikák fejlődése. Ezen fejlődéstől elválaszthatatlan a laboratóriumi informatika fejlődése és ösztönző szerepe. A telemedicina az első lépéseket teszi a laboratóriumi medicina terén. Ez nem csupán üzenetek közvetítésére szorítkozik, hanem földrajzilag más helyen elhelyezett mérő ill. vizsgáló készülékek működtethetők a távolból informatikai eszközökkel. Nem hagyható említés nélkül az "ellátás helyén végzett vizsgálatok" ("point of care testing" - POCT) sem. A tudományos és műszaki fejlődés következtében egyre nagyobb teljesítményű orvosi laboratóriumi készülékek működhetnek a laboratórium falain kívül, a klinikai, kórházi osztályokon, szakorvosi és háziorvosi rendelőkben, de hozzájuthatnak mérő készülékekhez bizonyos rendszeres laboratóriumi ellenőrzésre szoruló betegek is. A POCT jelentős kihívás a laboratóriumi medicina számára: igen hasznos, ha az orvosi laboratóriumok és a bennük dolgozó laboratóriumi szakemberek professzionalizmusa és a POCT által nyújtott lehetőségek harmonikus egységben működnek együtt a betegellátás színvonalának és hatékonyságának folyamatos fejlődésében, fejlesztésében.
Elismeréssel szólhatunk a hazai szakemberek szerepléséről a Kongresszuson. Előadásaik, posztereik érdeklődést keltettek, nem egy esetben a szakmai ismeretségek, találkozások országhatárokon túllépő tudományos és szakmai együttműködési kapcsolatok kezdetét is jelentették.
Kiemelkedő esemény volt a több százezer tagot számláló világszervezet, az IFCC számára az elnökválasztás. A megbízatása lejártával leköszönő elnököt, Prof. Dr. M.J. McQeen-t (Kanada) Prof. Dr. M.M. Müller (Ausztria) váltotta fel az elnöki székben.
A kongresszusi programok és látnivalók vonzerejével azonos volt a vonzereje a Kongresszus helyszínének, Firenze városának magának is. A tudomány és a szakma nyújtotta élmények mellett a résztvevők a város műemlékeit, muzeális értékeit és kincseit is megcsodálhatták, és kevés városban érezhető ennyire a több ezer éves legértékesebb és legnemesebb tradíciónak és a legmagasabb szintű - a tradíción is alapuló, abból is folyamatos ihletet és ösztönzést merítő - modernségnek a harmóniája.
Felemelő és ünnepi volt a Kongresszus keretprogramja is. A megnyitó ünnepségen felejthetetlen volt a Nobel-díjas A. Kornberg (USA) előadása a biotechnológiák eredményeiről és perspektíváiról, és Mgr T. Verdon (USA) előadása a kórházakról, tudományról, és művészetekről a reneszánsz Firenzében. Hasonlóan bensőséges volt a záró ünnepség is, ahol az IFCC következő, 18. Nemzetközi Kongresszusának a szervezői hívták meg a jelenlévőket 2002-ben Japánba, Kiotóba.