A komplement rendszer immunológiai és nem-immunológiai aktiválódása során több igen potens aktivációs termék keletkezik. Ezek közül a legfontosabbak a kis molekulatömegű, a vérbe vagy egyéb testnedvekben oldott formában található C3a és a C5a, ill. az egyes sejtek (macrophagok, glia sejtek) membránjában keletkező, ezeket aktiváló C5b-9 (membránkárosító komplex). A komplement aktivációs termékek érzékeny és specifikus laboratóriumi módszerekkel kimutathatók, ezek legtöbbje ma már készletek formájában kereskedelmi forgalomban van. E módszerek eredményei felhasználhatók az autoimmun betegségek, ezen belül is elsősorban az SLE prognosztikájában, és a terápia hatékonyságának megítélésében.
A komplement rendszer egyik fő élettani funkciója a bakteriális fertőzések elleni védekezés, ennek hatékony eszköze a protektív gyulladás. Patológiás körülmények között a komplement mediált gyulladás közreműködik számos emberi megbetegedés pathomechanizmusában. Ezek közül az autoimmun betegségek mellett a legfontosabbak a myocardialis infarctus, a polytrauma, a sepsis, az ARDS, valamint a központi idegrendszer demyelinizációs (sclerosis multiplex), ischaemiás-perfúziós (stroke) és degeneratív (Alzheimer kór) megbetegedései. Az elmúlt évek során több olyan szert dolgoztak ki, amelyek alkalmasak a komplement rendszer terápiás gátlására ezekben a megbetegedésekben. E szerek rekombináns úton előállított komplement regulátor fehérjék (sCR1 ), gátló peptidek vagy humanizált antitestek (anti-C5). Több betegségben ma már II/III fázisú vizsgálatok folynak ezekkel a komplement gátló szerekkel.
Laboratóriumunkban a vizsgálatok alig több mint 2 %-át kitevő, de az összes pontteljesítmény több mint 15 %-át adó immunkémiai vizsgálatok reagens-költsége meghaladja a teljes laboratóriumi reagens-költség 25 %-át. Nem lehet ma elhanyagolható ezen három százalékérték, amikor a laboratóriumi szolgáltatás együtt jelenti a betegek, páciensek érdekében történő megbízható leletek gyors kiadását, a laboratóriumban található erőforrások maximális kihasználását, a gazdaságos munkavégzést, továbbá mindez összhangban kell, legyen a klinikai elvárásokkal (a bizonyítékon alapuló orvoslás feltétele és támogatása) és a megfelelőség biztosításának érvényesítésével egyaránt.
Mindezek alapján teljesen egyértelmű, nem lehet közömbös az immunkémiai analitikai módszerek megbízhatóságának folyamatos és érzékeny ellenőrzése, annak átláthatósága sem az igénybevevők, sem a szolgáltatást biztosítók, sem a finanszírozó számára. Korábbi, többéves tapasztalataink alapján a napi belső ellenőrzési rendszerben használt független kontroll minták (Lyphochek, BIO-RAD, U.S.A.) értékeinek módszer- és készülék-specifikus meghatározását követően számolt statisztikai paraméterek (átlag, szórás, variációs koefficiens, stb.) folyamatos regisztrálása és ezen értékek összevetése ugyanezen kontroll anyagok más laboratóriumokban mért értékeivel, érzékeny lehetőséget biztosít az immunkémiai módszerek és analizátorok megbízhatóságának objektív ellenőrzésére.
A meghatározott rendben történő független kontroll minták eredményeinek folyamatos értékelése nemcsak az elengedhetetlen belső minőségbiztosítás részét jelentik, de felhívják a figyelmet a felhasznált reagensek, oldatok, továbbá analizátorok, mérőeszközök munkavégzés közben kialakult minőségi és sokszor rejtve maradó technikai problémáira is.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) főként a fiatal felnőttkorban lévő nőket érintő, multifaktoriális kóreredetű, poliszisztémás autoimmun megbetegedés, ami főként a bőr, vese, izületek és a központi idegrendszer gyulladásos elváltozásával jár, de csaknem valamennyi szervet érintheti. Laboratóriumi szempontból a gyulladás általános jellemzőinek kimutatása mellett magas keringő immunkomplex szint, alacsony komplement aktivitás, poliklonális immunglobulin szaporulat és különféle antinukleáris antitestek jelenléte mutatható ki.
Az SLE egyik terápiás módszere lehet a plazmaferezis, különösen azoknál a betegeknél, ahol jelentős a vesemanifesztáció, megjelentek az idegrendszeri tünetek, necrotizáló vasculitis lépett fel vagy megjelenik a klinikai tünetek között a progresszív bőrmanifesztáció. Vizsgált betegeink esetében a steroid+azatioprin terápia mellett sem javuló klinikai kép indokolta a plazmaferezis kezelést.
Munkánk során az első kezelés előtti, valamint az utolsó kezelés utáni intracitoplazmatikus citokinek expresszióját határoztuk meg és vetettük össze, emellett vizsgáltuk, milyen módon változik a kezelés hatására az immunkomplex, az antinukleáris antitestek és az immunglobulinok szintje.
Összességében megállapíthatjuk, hogy az irodalomban leírt Th2 túlsúlyt betegeink esetében az interleukin-10 expresszió emelkedésével, valamint az interferon-gamma csökkenésével sikerült igazoltuk, és az így csökkent Th1/Th2 arány a kezelés hatására a normál tartomány irányába változott. Szintén a kezelés hatására normalizálódott az immunkomplex és a keringő immunglobulinok szintje, kis mértékben csökkent a felhalmozódott autoantitestek mennyisége. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy lehetőség van a plazmaferezis terápia hatékonyságának laboratóriumi monitorozására.
A szerológiai-immunológiai markerek fontosak az autoimmun hepatitisek (AIH, a primer biliaris cirrhosis (PBC), a primer sclerotizáló cholangitis (PSC) ill. az ezek kombinációjából álló overlap szindrómák diagnosztikájában és tipizálásában.
Ezen betegségek diagnózisához rutinszerűen használt marker antitest vizsgálatok: ANA, AMA, simaizom elleni AT, liver-kidney mikroszoma elleni AT és ANCA. Az utóbbi időben számos új laboratóriumi teszt jelent meg, melyek segítségével a fenti betegségek könnyebben diagnosztizálhatók.
Az előadás elemzi az "új májantitestek" (LKM szubtípusok, AMA szubtípusok, solubilis májantigén elleni AT, SP-100 elleni AT, laminin receptor elleni AT, gp-210 elleni AT) diagnosztikus értékét és foglalkozik a tesztek laboratóriumi alkalmazásának nehézségeivel.
Effect of artificial hyperthermia (39ºC) during incubation was studied 3 days before and 1 day after hatching in chicks (n=40) on blood plasma, brain and liver tissues and compared to results of controls incubated at 37.5ºC (n=40). Ferric reducing ability of plasma (FRAP), rate of lipid peroxidation (expressed in malondialdehyde, MDA) in brain and liver and Vitamin C in brain was measured spectrophotometrically.
Pre- and post-incubation plasma FRAP was some 2-times higher in the control chicks (2-5 mmol/l) than in the hyperthermic ones (0.9-1.7 mmol/l). FRAP in all chicks was higher than that in any healthy mammalian species studied earlier in our laboratory. Heat-stress caused 2.5-fold increase of MDA either in the brain or in the liver tissues In both groups MDA production of the brain was higher than that of the liver. Heat-stress caused substantial losses in post-incubation brain Vitamin C. FRAP method proved to be useful tool in measurement of antioxidant capacity of blood plasma in poultry. Heat stress caused significant changes in chick embryo antioxidant parameters reflecting first of all in decrease of FRAP. Liver and brain results showed that heat stress caused more severe alterations in the latter issue. Experiment was sponsored by project OTKA 30556.
Study was taken to describe changes in the antioxidant system in horses during the first three weeks of life by the means of spectrophotometric measurement of thiobarbithuric acid reactive substances (expressed as malondialdehyde MDA) concentration, superoxide dismutase (SOD) and glutathione peroxidase (GPX) activities of red blood cells (RBC), and determination of the Ferric Reducing Ability of Plasma (FRAP). Blood samples were taken from the mares immediately after foaling and from the foals at the following times: after birth, and at the age of 2, 3, 7, 14 and 21 days.
The concentration of MDA was higher in the first sample of foals (429 nmol/g prot.) than in the mares and did show a constant increase till the third day of postnatal life (505 nmol/g prot). The foals showed significantly lower GPX activities during the examined period then the mares though a moderate but constant increase could be observed, that was most pronounced in the first three days after birth. FRAP values of both the mares and the foals were found lower then in human beings (0.26 - 0.51 mmol/l). However the FRAP values of foals were higher than that of mares on the first three days of life. After this period a marked decrease of this parameter was detected. Though not significant, tendency of changes of SOD activity were found just opposite to that of MDA.