A kémia a molekulák tudománya. Az élő szervezet is molekulákból épül fel, így a kémia helye a biológiai rendszerekben vitathatatlan. Fentiekből következik, hogy a kóros szervezet (beteg ember) esetében is molekuláris eltérések alakulnak ki. Ez utóbbiak felderítésére, több más eljárás mellett, fejlesztették ki a kémiai, leszűkítve biokémiai diagnosztikai módszereket.
A címben szereplő "kémiai" magyarázata után kérdés, mitől "klinikai" a kémia?
attól, hogy betegből vett mintákat analizálunk?
attól, hogy a mintákat klinikai-kórházi laboratóriumban vizsgáljuk?
attól, hogy az elemzést orvos-szakorvos (horribile dictu kémikus) végzi?
Válaszom: Nem. Mert a fentieket ma, szemben a 20-50 év előttivel, a technika megoldja, a minta származási helyétől (állat-növény) függetlenül, jól képzett műszaki-technikai felügyelet mellett. A jól szervezett belső-külső minőségbiztosítás nagyban valószínűsíti az eredmények megbízhatóságát, hovatovább több tízezres napi vizsgálati szám mellett is. Nem előbbiektől, hanem a gyanúsan kóros esetek konzultatív, klinikai-patológiai értékelésétől, a betegcentrikus laboratóriumi, kémiai diagnosztikától, a klinikus és laboratóriumi kolléga együttműködésétől lesz klinikai. Így gondoljuk, a jövő laboratóriumi diplomásának nem a technika lesz a feladata, hanem a klinikussal a személyes kontaktus kialakítása az eddigi személytelenség helyett. A mai kezdeményezést ezért a jövőben ápolni kell, mert csak így lehetünk a klinikusoknak elfogadott, elismert partnerei, és bizonyíthatjuk ugyanakkor szakmánk önállóságának létjogosultságát.