Juhász Péter főorvost akkor ismertem meg, amikor átvette a László Kórház Kémiai Laboratóriumának vezetését. Az elmúlt két évtizedben számtalan alkalommal találkoztunk, nagyokat beszélgettünk a szakmánkról és a világ dolgairól. Hiszem és tudom, hogy a gondolatvilágunk, a szemléletünk közös nevezőn volt, így komoly barátság alakult ki. Halála előtt néhány héttel boldogan, megkönnyebbülve említette, hogy lényegében kész van a tervezett könyvének tartalmi része, a javítás és a nyomdai előkészítés hiányzik még. A sors közbeszólt, mindannyiunk döbbenetére tragikus hirtelenséggel elment. Időnként felbukkan álmaimban, hogy megszólal a telefon és ismert hangján jelentkezik: Szia, itt Juhász. Bizony sokszor kértük egymás tanácsát, segítségét, ez jó volt, mert mozgatta, inspirálta a gondolatainkat.
Dux László - akivel szintén őszinte és mély barátság alakult ki - vállalta, hogy befejezi a munkát és mindent megtesz a könyv megjelenéséért. Ezzel kapcsolatban saját gondolata, hitvallása a könyv Bevezetésében olvasható.
A fiatal kollégáknak célszerű felidézni a laboratóriumi szakma könyvkiadásainak mérföldköveit: Bálint Péter szerkesztésével Klinikai laboratóriumi diagnosztika (Egészségügyi Kiadó, Budapest, 1952 és 1955). Ez volt akkor a szakma magyar nyelvű bibliája, az idő természetesen számos területen új szemlélet, metodikákat hozott, de az alapok stabilisan állták a próbát. Sós József, Goreczky László és Simon György szerkesztésével: Laboratóriumi diagnosztika, (Medicina Kiadó, Budapest, 1974) hiányt igyekezett pótolni, hiszen új területek jelentek meg (RIA, modern vérgázanalízisek, stb.) és kezdett önálló szakmává válni a klinikai kémia, a hematológia, mikrobiológia, immunológia, amelyek már összességében nem fértek (és férnek) bele egy kötetbe, illetve egy ember agyába. Richterich R.: Klinische Chemie (S. Kargel, Basel 1965, 1968) egy szerzős (!) munka, az 1970-es években sokan forgatták Magyarországon is. Todorov J.: Klinische Laboratoriumsuntersuchungen im Kindesalter (VEB Verlang, Berlin 1970) szintén egy szerzős (!) könyv, speciális területet dolgozott fel 1115 oldalon, a maga korában több nyelvre is lefordították. Később könnyebb volt hozzájutni a világ más tájain megjelent komoly munkákhoz, mint például Tietz, N.W.: Fundamental of Clinical Chemistry (W.B. Saunders Comp. Philadelphia 1970, 1976, 1987), illetve Burtis C.A., Ashwood E.R.: Tietz Textbook of Clinical Chemistry (W.B. Saunders Comp. Philadelphia 1994).
A felsorolt művek mellett, szerényebb terjedelemmel, de emberi mértékkel Juhász Péter és Dux László munkája minden bizonnyal egyenrangú lesz. Miért?
Mert magyarok vagyunk, van anyanyelvünk, sőt szakmai nyelvünk, amelyeket illik vigyázni és ápolni. Đriási a kisértés a görög/latin/angol/magyar szakmai kifejezések keverésére. Építjük Babel tornyát, míg újra össze zavarodik a nyelvünk. Juhász Péter és Dux László tisztességes magyar nyelven írtak, magyar kifejezéseket használtak ahol lehetett és nem erőltették ott, ahol még az akadémiai nyelvtudósok is vitatkoznának.
Szakmánk elmúlt 2-3 évtizedes fejlődése, tudományos irodalma ma aligha felmérhető. A világ számos nyelvén írt orvoslaboratóriumi szakcikkek száma csak tízezrekkel mérhető. A tudomány természetesen egyre részletesebb és mélyebb ismeretekre törekszik. A részletvizsgálatok eredményeit, a megállapításokat és a megállapodásokat, a társ szakmák fő áramlatait azonban nagy fáradsággal újra és újra kell állítani ahhoz, hogy a vizsgálódásunk igazi tárgyát, a klinikai laboratóriumot, a maga realitásában kíséreljük meg látni és művelni. Ezt a fáradságos munkát végezték el a szerzők.
Amennyiben a klinikai laboratóriumot egy tetraéder alakzatban képzeljük el, akkor a találkozási pontok a négy csúcsnak felelnek meg: élettan/kórterem, biokémia/pathobiokémia, analitikai kémia és a szakmai feltételek (személyzet, eszközök, helyiségek, irányelvek). A könyv tartalmában - miként mindennapi munkánk - ebben a térben mozog.
Jelentős ez a könyv a szakma felé vonzódóknak, szakvizsgára készülőknek. Jó tankönyv! Tömör, napi ismereteket, igaz történeteket lehet olvasni, a lényeget, a szakmai információkat könnyű megérteni és megtanulni. A 25 fejezet között olyanokat is találni, amelyeket a "klasszikus magyar laboratóriumi szakkönyvek" még nem említettek (költség/hasznon becslés, külső és belső minőség ellenőrzés, akkreditáció, információs rendszerek)
Mérföldkő ez a könyv Juhász Péter családjának, barátainak, kollégáinak hiszen újra találkozhatunk egyéniségével, tudásával, szakmai és az oktatás iránti szeretetével.
Ismételt köszönet illeti azokat, akik közreműködtek és támogatták e remek könyv megjelenését, valamint a Springer Tudományos Kiadó Kft. tevékenységét. Bizonyára segítenek abban is, hogy minél több, az orvoslaboratóriumi szakma iránt érdeklődő kezébe eljusson és Ők értékelni fogják, mint az említett nagy elődök munkáit.
Szabó Antal