Magyarországon is egyre nagyobb gonddá válik a fertilitás csökkenése, vagy teljes hiánya. A Semmelweis Egyetem ETK Andrológiai és Urológiai Klinikáján fertilitási zavarban szenvedő férfiak teljes körü kivizsgálását végezzük. A vizsgálatok során számos etiológiai tényezőre derül fény. A különböző mikroorganizmusok befolyásolják a spermiumok motilitását, életképességét, közvetett vagy közvetlen hatásuk van a fertilitás kialakulásában. A mikrobiológiai vizsgálat kiterjedt HCV, HSV, Chlamydia, Mycoplasma, egyéb baktériumok és gombák szürésére. A fertilitás változása mögött gyakran aszimptomatikus, szubklinikai infekciókra derül fény.
Eredményeinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a klinikus és mikrobiológus együttmüködése, közös megbeszéléseken alapuló mintavételi protokollok kidolgozása és az eredmények értékelése kölcsönös előnyökkel jár a minél optimálisabb betegellátást tartva szem előtt.
A cysticus fibrosis génhibán alapuló anyagcsere betegség, mely légúti és emésztőszervi tünetekkel jár. A hibás sejtmembrán müködés következtében a tüdő nyálkahártyáit kóros összetételü nyák fedi be, melyben korán megtelepedik a Staphylococcus aureus és a Pseudomonas aerginosa. A kialakuló gyulladásos reakció a tüdő (progressiv) pusztulásához vezet. Ezért kiemelkedő fontosságú a köpet illetve négyéves kor alatt a torokváladék mikrobiológiai tenyésztése.
82 beteg 201 mintájának tenyésztése során Staphylococcus aureus 38 %-ban, Pseudomonas sp. 37 %-ban, Haemophilus spp. 25 %-ban, béta-haemolizáló Streptococcus 5 %-ban fordult elő. 4 betegnél találtunk Burkholderia cepaceát. Candida albicanst 15 %-ban tenyésztettünk ki speciális gomba táptalajon.
Fiatal gyermekek esetén a kórokozók szinte kivétel nélkül érzékenyek voltak a rájuk ható antibiotikumokra. A már kolonizálódott Pseudomonas törzsek azonban jelentős százalékban (ciprofloxacin esetén 25 %-ban ) rezistensnek bizonyultak az alkalmazott antibiotikumokkal szemben. A kórokozók, elsősorban a Pseudomonas aeruginosa korai felismerése, és annak hatékony kezelése a biofilm-réteg kialakulását késlelteti. Ennek köszönhetően a mucoviscidosisos gyermekek életkilátásai egyre javulnak.
A Semmelweis Egyetem ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinikán 1994-2000-ig terjedő időszakban 1360 Ps. aeruginosa izolátum antibiotikum érzékenységének alakulását vizsgáltuk korongdiffúziós módszerrel Müller-Hinton agaron.
A Ps.aeruginosa 274 beteg vizsgálati anyagából származott. Ebből 106 vesetranszplantált, 26 májtranszplantált, 104 sebészeti beteg volt. Elsősorban orr, torok, trachea, BAL, epe, vizelet és haemokultúra mintákból izoláltuk önállóan, vagy egyéb baktériummal együtt.
Az általános sebészeti betegek Cefuroxim, ill. Cefotaxim + Metronidazol profilaxisba részesültek. A vesetranszplantáltak Cefotaximot, míg a májtranszplantáltak Meropenemet kapnak profilaktikusan.
A legnagyobb változást a Meropenem érzékenységében tapasztaltuk a transzplantált betegeknél. Míg a vesetranszplantáltak Meropenem érzékenysége 84 % körül maradt, addig ez az érzékenység a májtranszplantáltaknál 48 %-ra csökkent.
A szerzők részletesen elemzik a különböző osztályokon
előforduló Ps.aeruginosa izolátumok antibiotikum érzékenységének alakulását, valamint a májtranszplantáltaknál a Meropenem profilaxis után kialakult infektív eseteket.
A vizsgálataink szerint nő a multirezisztens kórházi törzsek előfordulása és az általuk okozott infekciók egyre nehezebb terápiás problémát jelentenek.
A szerzők a baktériumok növekedését gátló anyagok jelenlétét vizsgálták vizeletben kvalitatív módszerrel. A vizsgálatok ideje alatt - amely időszak gyakorlatilag hat hónapot jelentett - közel 1300 Ieoltást végeztek. A vizsgálatok kb. egyötödénél módszerükkel megállapítható volt, hogy a vizsgált vizelet valamilyen antibiotikumot vagy más, baktériumnövekedést, gátló szert tartalmazott.
Az alkalmazott, igen egyszerüen kivitelezhető módszer alapja a Bacillus subtilis baktérium nagyfokú érzékenysége az antibiotikumokkal, ill. a vizeletben esetenként jelenlévő más, a baktériumok növekedését gátló anyagokkal szemben.
A vizsgálat jelentősége egyrészt az, hogy figyelmezteti a kezelőorvost, hogy bár a mikrobiológiai vélemény "STERIL", a magas gátlószer koncentráció ennek az eredménynek a valódiságát megkérdőjelezi. Másrészt a laboratórium számára azt jelenti, hogy a szignifikáns bakteriúria fogalmát ilyen esetben átértékelje, azaz alacsony csíraszám esetén is célszerü a rezisztencia vizsgálatot elvégezni.
A vizelet bakteriuria kimutatása sok időt igénylő diagnosztikai módszeren alapul, és a nagyszámú vizeletminta magas százalékban negatív. Szükség van olyan szürőmódszer alkalmazására, amely lehetővé teszi a megbízható eredmény rövidebb időn belüli közlését. E célból szerzők összehasonlító vizsgálatokat végeztek szignifikáns bakteriuria kimutatására az Uro-Quick (Becton Dickinson) vizelettenyésztő automatával és a hagyományos vizeletminta feldolgozásával. Az Uro-Quick 3 órán keresztül lézer nefelometriás mérési módszerrel követi a tápfolyadékba mért vizeletmintában a baktériumok szaporodását és a kinetikus görbe alapján tájékoztat a csiraszámról. A szerzők előzetes vizsgálataik alapján a készüléket alkalmasnak tartják a negatív minták gyors, átlag 3 óra alatt elvégezhető kiszürésére.
Laboratóriumunkban az összes M. tbc. pozitív tenyésztési eredménnyel rendelkező betegnél rezisztencia vizsgálatot végzünk Canetti szerint. A vizsgálatok az Országos TBC és Pulmonológiai Intézet Ref. Bakteriológiai Laboratóriumának irányelvei szerint történik. A meghatározások négy gátlószerre (INH, RP, ETH, STR) terjednek ki.
Az öt év alatt 145 betegnél találtunk különböző mértékü rezisztenciát (19%ooo) közülük 50-et Miskolcon (7%ooo). Az INH rezisztencia volt a leggyakoribb (80%), ezt követte a STR (40%), majd RP, ETB (21 ill. 22%). 1993-1998 között az össz tbc incidencia mérséklődött (56%ooo-39%ooo), a bakteriológiailag pozitívak száma csökkent (179-->131). 1999-ben az előző évek csökkenő tendenciájához viszonyítva nőtt a bakteriológiailag pozitív esetek száma (154), ezzel párhuzamosan nőtt az össz-rezisztens törzsek (28 eset 18%) és multi-drug resistens-MDR- törzsek száma (9 eset 5%).
A rezisztens esetek gyakorisága úgy tünik lassan követi a pozitív és negatív változásokat. Poszterünk az ezzel kapcsolatos vizsgálatainkat részletezi.
Megvizsgáltuk egy ambuláns rutin laboratórium néhány hónapos anyagában megjelenő Klebsiella törzsek beta-laktám rezisztencia mintázatait. Vizsgálatainkban következetesen alkalmaztuk az NCCLS korong-diffúziós, MIC, ill. ESBL szürés és confirmáció vizsgálatára tett javaslatait, valamint a szelektív eredményközlést.
Úgy gondoljuk, hogy a beta-laktám típusú antibiotikumok vizsgálatának NCCLS szerinti algoritmusa az esetek többségében valószínüsíthetővé teszi a jelenség mögötti mechanizmust, a szelektív eredményközlés pedig hozzájárulhat a rezisztencia gének genetikai sodródásának megfékezéséhez.
Elengedhetetlen tényező a klinikus és a mikrobiológus együttmüködése, különösen a súlyos központi idegrendszeri fertőzések kórokozójának azonosításában, s így az oki terápia bevezetésében. Infektológiai osztályunkon rendszeresen előforduló infekciók a meningitisek, meningo-encephalitisek. Az elmúlt néhány év során számos példa támasztotta alá a diagnózis gyors felállításának jelentőségét.
Néhány évvel ezelőtti két esetünk, az immunkompetensekben oly ritka gomba okozta meningitis liquorvizsgálatainak buktatóira hívja fel a figyelmet.
Az idei téli-tavaszi időszak purulens meningitises esetei pedig ékes bizonyítékai az infektológus-mikrobiológus-epidemiológus közös munkájának, rámutatva a liquorminta első feldolgozásának és a klinikus-mikrobiológus közti kapcsolatfelvétel jelentőségére.
Laboratóriumunkban 1998. novembere óta végzünk LakoBlot immunoblot (western blot) vizsgálatokat, kiegészítve ezzel a már korábban is rendszeresen készülő Lyme ELFA (Vidas Bio-Mérieux) vizsgálatokat. Minden, Vidas Lyme teszttel kétes vagy pozitív eredményt elért mintát további vizsgálatra -20C-ra lefagyasztva tárolunk. Így a beteg összes, a laboratóriumba küldött mintája elérhető marad egy későbbi összehasonlító vizsgálat céljaira. A Borrelia immunoblot vizsgálatot egyrészt a kétes Vidas eredmény eldöntésére használjuk, másreszt a terápia és állapot nyomon követésére kezelt és rendszeresen kontrollra visszajáró betegeknél. Gyakran előfordul, hogy Vidas teszttel pozitívnak vagy kétesnek minősített eredmény immunoblottal negatívnak bizonyul. Ugyancsak előfordul, hogy a kezelés hatására várt javulás a Vidas összehasonlító vizsgálat alapján nem látszik, esetleg a későbbi eredmény rosszabb a korábbinál. Ilyenkor is segíthet az immunoblot felderíteni, valóban a szerológiai lelet romlásáról van-e szó, vagy nem Borrelia specifikus antigén-antitest kapcsolódás okozza a pozitivitást. Liquor minták esetén álpozitív eredményt okozhat Vidas tesztben a vérrel történt szennyeződés. Immunoblot vizsgálattal ez az álpozitivitás kiszürhető.
ÖSSZEFOGLALVA:
A Bio-Mérieux Vidas Lyme teszt a lehetséges fertőzöttek kiszürésére és egyértelmü esetben a terápia követésére alkalmas. Minden felmerülő kérdéses esetben viszont ajánlott immunoblot (western blot) vizsgálatot végezni.
Az Intenzív osztály pozitív haemokultura eredményeit elemeztük az 1999 április 01 - 2000 április 01 közötti időszakban. 64 beteg eredményeit vizsgáltuk, akiknél rendszeresen perifériás vénából és kanülön át is vettek vért tenyésztésre.
Kórokozó tenyészett ki a perifériás vénából vett vérből 31 betegnél, míg a kanülön át vett vérből 53 betegnél. Elemeztük a tenyésztési eredményeket, vizsgáltuk a kanülből kiinduló sepsis valószínüségét.
Az utóbbi 10-15 évben a methicillin rezisztens Staphylococcusok száma világszerte rohamosan megemelkedett.
A methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) igazolása hagyományosan korongdiffúziós módszerrel történik, amely számos hiba lehetőséget rejt magában. A nemzetközi útmutatók szerint az intrinsic methicillin rezisztencia igazolásának "gold standard" módszere a mec A gén PCR technikával történő kimutatása. Szakmai és gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a molekuláris genetikai vizsgálatok végzése megfelelő centrumokban kell történjen, így a sürgősségi esetekben nem hozzáférhetők. A methicillin rezisztens Staphylococcusok membránjában jelen van egy PBP 2a fehérje, amelyet a mec A gén kódol. Az MRSA-Screen teszt (Denka Seiken Co. Ltd. Japán) egyszerü és gyors latex agglutinációs teszt a mec A gén pozitív Staphylococcus törzsek által hordozott PBP 2a membránfehérje kimutatására.
A korongdiffúziós módszert szürőtesztnek tekintettük. A rezisztensnek bizonyult törzsek esetén a vizsgálatot methicillin "E" teszttel egészítettük ki. Megállapítottuk, hogy
a korongdiffúzióval és methicillin "E" teszttel MRSA-nak diagnosztizált törzsek mindegyike a teszttel pozitívnak bizonyult
az MRSA izolátumok között nem találtunk pozitív törzset
a coagulaz negatív Staphylococcusok esetében a teszt nem mindig korrelált a korongdiffúzióval kapott eredménnyel.
Vizsgálatainkat ezirányban még tovább folytatjuk.
Parvovírus B 19 antitest kimutatást 1994-ben vezette be a laboratóriumunk. Mostanáig 1479 vizsgálatot végeztünk elsősorban bőrgyógyászatról, gyermekosztályról, szülészetről, infectológiáról érkező anyagokból, de megnövekedett az igény a rheumatológiai rendelésről is. Ebből 287 pozitív IgG, 84 pozitív IgM eredményt kaptunk, 46 esetben savópárral.
4 éven keresztül DAKO ELISA teszttel dolgoztunk, 1998. áprilisában került bevezetésre a 3. generációs Biotrin.
Pozitív eredményeinket Parvo Blottal confirmáljuk 1999-től.
Beteganyag változatos, tünetek szerinti megoszlása a következő:
|
258 kiütéses |
49 Anaemia |
|
32 izületi panasz |
31 intrauterin infectio |
|
151 terhes |
271 egyéb tünet |
Intrauterin infectio gyanúja esetén a kismama 16. héten HBsAg szürésre levett vérmintáját használjuk fel savópárnak.
A porphyria cutanea tarda (PCT) kialakulását elősegítő rizikófaktorok közül az egyik legfontosabb tényező a hepatitis C vírus (HCV) infekció. Szerzők 24 HCV-pozitív PCT-s beteg (I. csoport) klinikai és biokémiai paramétereit vizsgálták és hasonlították össze 36 HCV-negatív PCT-s beteg (II. csoport), valamint 18 HCV-pozitív, de nem PCT-s beteg (III. csoport) hasonló adataival. A klinikailag tünetes PCT az I. csoportban a 41., a II. csoportban a 43. átlagéletévnél jelentkezett. Kezeletlen állapotban az I. és II. csoportban a vizelet összporphyrin-szint átlagok 2171 és 2024 µg/nap voltak, szignifikánsan nem különböztek. A porphyrinek megoszlása szignifikánsan eltérő volt. Az I. csoportban az uroporphyrin dominanciája kevésbé érvényesült: a hepta-, hexa-, pentacarboxy-porphyrin és a coproporphyrin részesedése magasabb volt. Az I. csoportban a széklet copro-, tricarboxyl- és a protoporphyrin abszolút mennyisége is, aránya is magasabb volt, mint a II. csoportban. A HCV-pozitivitás önmagában (III. csoport) nem járt együtt pre-PCT-s porphyrin-szintekkel. A klinikai (bőr-) tünetek tekintetében értékelhető különbség nem mutatkozott. Az alanin-transferase és aspartate-transaminase aktivitások kis mértékben, de szignifikánsan magasabbak voltak a HCV-pozitív PCT-ben. A standard terápia (phlebotomia + Chloroquin) hatására a porphyrin-szintek az I, csoportban 11, a II. csoportban 8 hónap után normalizálódtak. Az I. és II. csoport különbségei a PCT kifejlődésében szerepet játszó részmechanizmusok eltérő részesedésével magyarázhatók.
The aim of our study was to determine the prevalence of HCV-RNA in the anti-HCV positive patients and to compare the biochemical parameters of RNA positive (+) and negative (-) subgroups.
Methods:
523 sera were screened by second generation ELISA for anti-HCV.HCV-RNA was detected by polymerase chain reaction (PCR-Roche) and the liver enzymes (ALT, AST, GGT, alpha-GST) were measured. The PCR (-) medical staff (n=46) were used as control of GST measurements (upper limit of normal value; 3,7 µg/l)
Resuts:
Active viraemia was found only in 187 of 289 (64%) seropositive HD patients in contrast to 54 of 54 (100%) of seropositive RT patients. Significantly increased (p<0.05) GST values (9.9 µg/l) were found at the PCR (+) subgroups (n=191) opposite to GST level (2,7) µ/l) of PCR(-) subgroups (n=152). Elevated GST concentration was found in 80% (153/191) of the PCR(+) patients. The other enzymes failed to show enzyme elevation (ALT:17%; AST 18% GGT;59%) at the PCR(+) patients. 5% of HD and 6% of RT patient were screened before the scroconversion. The diagnostic sensitivity (78%) and specificity (77%) of GST were calculated for early liver damage caused by HCV.
Conclusion:
Increased GST level may be a useful indicator of the tissue damage during HCV infection.
Cytomegalovirus infection is the most common infectious complication of organ transplantation. Aim of the study was a retrospective analysis of our cases of CMV infections of the upper gastrointestinal tract.
Materials & Methods & Results: In population of 982 kidney (1994-1999) and 85 liver (1995-99) transplant patients 319 symptomatic CMV infections were registered. 21 CMV diseases of the upper gastrointestinal tract were detected by esophagoduodenoscopy included biopsy, 1 by histological examination of the specimen following gastrectomy for perforated gastric ulcer. Histopathologic analysis ("169"owl's eye" cells) was characteristic in 4 cases, immunochemical staining has been used in 4, polymerase chain reaction in the other 14 cases. In laboratory the diagnosis was proved by antigenemia and serology tests.
Conclusions: CMV disease of the upper gastrointestinal tract is an increasingly recognised clinical problem of transplant patients. Accurate diagnosis and correct treatment are essential. We found good correlation between the results of biopsy and CMV-antigenemia test.
A Humán Papillóma Vírus (HPV) "high risk" altípusai (p1.:16, 18, 33) által okozott cervixhám fertőzés, és a méhnyakrák kialakulásának gyakorisága közötti összefüggés bizonyított. Vizsgálataink célja a HPV onkoproteineket kódoló DNS szekvenciáinak (E6 és E7) kimutatása volt. A vizsgálatokat formalin-fixált és paraffinba ágyazott humán méhnyakból származó szöveteken, illetve azokból izolált DNS-en végeztük. Eddig 87 esetet vizsgáltunk.
A vírus DNS kimutatása nested PCR-ral és in situ hibridizációval történt (fluoreszcein-, illetve biotin jelzett próbával).
A pozitív minták többségében HPV 16 szekvenciát találtuk. Az invazív méhnyakrákokban megfigyelt 50%-os pozitivitás alatta marad az irodalmi értékeknek (95%). A HPV 16 pozitív eseteknél a pozitivitás azonban a laphám magi lokalizációja mellett egyéb sejtekben (endotél, gyulladásos sejtek, mirigyhám) is megfigyelhető volt. A jelenség magyarázata további vizsgálatok tárgya lesz. Szükséges azonban megjegyezni, hogy in situ hibridizációval az E6 génszakaszt, immunhisztokémiával az E7 fehérjét vizsgálva teljesen azonos mintázatot figyelhettünk meg. Így az említett sejtekben két módszer is HPV jelenlétére utal.
Eddig a HPV fertőzésre szigorúan a fedőhám lokalizációt tartották jellegzetesnek. Elképzelhető azonban, hogy a hibridizáció és immunhisztokémia amplifikációs módszereivel olyan kis kópiaszámot tudunk kimutatni, ami eddig nem volt detektálható. Nem zárható ki tehát, hogy nemcsak a hám, hanem egyéb sejtek is gazdái a HPV-nek, így a vírus egyéb szervet is megbetegíthet.