The standard method for the detection of antinuclear antibodies (ANA) is the indirect immunofluorescence (IIF), using HEp-2 cells as substrate. In the last few years ELISA tests for measuring of ANA are available. These tests are easy to perform, however, they are not standardised, and are different from many point of views; so it is recommended to compare them to the standard method before introducing in the routine work. In our study we compared the results of ANA determination of 89 samples by the IIF method to the results obtained by two commercially available ANA-ELISA. Both ELISA test showed a good agreement with the standard method (91.0% and 92.1%; kappa coefficient: 0.615 and 0.623), as well as with each other (92.1%; kappa coefficient: 0.623). However, their sensitivity were low against anti-centromere and anti-nucleolar antibodies, and they were not able to detect anti-cytoplasmic antibodies. We suggest using of ANA-ELISA tests applying whole nuclear extract as antigen, and comparing the results of this test to the standard IIF method. The IIF ANA determination provide more information on the antibodies. Samples positive by the ANA-ELISA method should be tested by both IIF method and specific tests to identify the specificity of the ANA.
Az antinukleáris antitest (ANA) vagy antinukleáris faktor (A-F) kifejezés a sejtmag különböző komponensei ellen irányuló autoantitestek összefoglaló neve. Ezen ellenanyagok kimutatása a szisztémás autoimmun betegségek laboratóriumi diagnosztikájának legfontosabb része. Segíti a differenciáldiagnózist, egy adott betegségen belüli alcsoportba sorolást, számos esetben a betegség aktivitásának és prognózisának megítélését. Néhány autoantitest az egyes kórképek diagnosztikai kritériumai között is szerepel (1, 2). A klinikai laboratóriumok számos módszert alkalmaznak az ANA kimutatására, amelyek között a legelső az indirekt immunfluoreszcens (IIF) technika volt (3). Szubsztrátként kezdetben rágcsálókból származó szervmetszeteket, majd a 80-as évektől egy humán eredetű sejtvonalat, a HEp-2 sejteket (Human Epithelioma Type 2 Cells (CCL-23) - American TypeCulture Collection) használták, illetve használják ma is (4). A HEp-2 sejtek alkalmazásának nagy előnye, hogy sokkal több mintázat, ezáltal az ANA sokkal több különböző típusa különíthető el rajta, mint a szervmetszeteken; a ma ismert mintázatok száma meghaladja a harmincat (5). Ezek az immunfluoreszcens mintázatok azáltal jönnek létre, hogy az ANA a sejtmag különböző alkotórészeihez kötődik. A HEp-2 sejtek segítségével az ún. sejtciklus-dependens antigének elleni autoantitestek is kimutathatók, mivel a preparátum osztódó sejteket is tartalmaz, emellett citoplazma komponensek ellen termelődött ellenanyagok is detektálhatók. Mindezek miatt a HEp-2 sejteken végzett IIF vizsgálatot az ANA kimutatás "golden standard"-jének tekintjük.
Az ANA kimutatás mindezek ellenére csak szűrővizsgálat, mert a mikroszkópban látott immunfluoreszcens mintázat csak egyes esetekben teszi lehetővé az antitest pontos azonosítását. Az esetek többségében az ANA specificitását további vizsgálatokkal kell tisztázni. Erre a célra immundiffúzió (6), counter immunelektroforézis (7), ELISA (8) vagy Western blot (9) egyaránt használható.
Az IIF technikával végzett ANA kimutatás számos buktatót rejtmagában. A preparátumok elkészítése időigényes, sok manuális munkát és nagy gyakorlatot kíván. Ertékelése ugyancsak időigényes, tapasztalatot és gyakorlatot igényel, ugyanakkor bizonyos mértékig szubjektív. Emiatt csak immunológiai centrumokban javasolt végezni, ahol mind a kellő mintaszám, mind a kellő gyakorlat rendelkezésre áll. Az utóbbi években azonban számos cég ANA kimutatására alkalmas ELISA teszteket hozott forgalomba. Az ELISA technika számos előnnyel rendelkezik az IIF technikához képest: kivitelezése egyszerű, automatizálható, értékelése objektív, nagyszámú minta egyidejű vizsgálatára alkalmas. Bár Magyarországon is sokféle ANA-ELISA teszt kapható, hiányoznak azok az összehasonlító vizsgálatok, amelyek ezen tesztek eredményeit összevetik a standard IIF technika eredményeivel. Munkánk célja ezért az IIF technikával HEp-2 sejteken végzett ANA kimutatás, valamint két, kereskedelmi forgalomban kapható ANA-ELISA teszt összehasonlítása volt.
A DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Immunológiai Laboratóriumába ANA vizsgálatra küldött minták közül 89-et választottunk ki, a betegek diagnózisára való tekintet nélkül. A kiválasztás alapját az IIF technikával történt vizsgálat eredménye képezte: 80 pozitív, és 9 negatív eredményt adó szérumot választottunk ki oly módon, hogy a pozitív minták között minél többféle ANA specificitás, ill. anti-citoplazmatikus antitest is legyen. Az IIF vizsgálattal detektált autoantitestek megoszlását az 1. táblázat tartalmazza. A szérumokat a felhasználásig -20°C-on tároltuk. Minden mintából ANA meghatározás történt két ELISA teszt: az ALTOSTAT II ANA Screen (Cogent-Hycor, Penicuik, UK) és a BINDAZYME ANA Screen teszt (The Binding Site, UK) felhasználásával. Emellett vizsgáltuk a kettősszálú DNS és extrahálható nukleáris antigének (ENA) elleni antitestek jelenlétét is.
|
1. táblázat A vizsgálatba bevont mintákban levő autoantitestek típusa az IIF vizsgálat alapján
|
Az ANA kimutatása HEp-2 sejt szubsztráton történt standard IIF technika segítségével (4). A sejtpreparátumokat a laboratóriumban tenyésztett sejtvonal felhasználásával készítettük, és acetonban fixáltuk. A szérumokat negyvenszeres hígításban alkalmaztuk, a kötődött ellenanyagokat anti-humán IgG/FITC (The Binding Site, UK) segítségével mutattuk ki. A preparátumokat Leica Diaplan fluoreszcens mikroszkóppal, 500 szoros nagyítással értékeltük.
A DNS elleni autoantitestek meghatározását ELISA módszerrel végeztük. Lapos aljú polisztirén mikrotitráló lemez felszínét egy éjszakán át DNS-sel érzékenyítettük, majd másnap háromszori, PBS+0,05% Tween-nel végzett mosás után a mintákat 40-szeres hígításban, duplikátumban mértük be a lemez mélyületeibe. Egy órás inkubációt és háromszori mosást követően 6000-szeresre hígított anti-humán IgG/HRP-t (DAKO AS, Denmark) pipettáztunk a mélyületekbe. Íjabb egyórás inkubáció és mosás után o-feniléndiamin-H2O2 szubsztrátot alkalmaztunk, majd a színreakciót 4N kénsav bemérésével állítottuk le. Az eredményeket Labsystems MS Multiskan ELISA fotométer segítségével mértük le 492 nm-en, és IgG kalibrációs görbe alapján ug/ml-ben fejeztük ki.
Az ENA és ENA szubtípusok (SS-A, SS-B, Sm, Sm/RNP, Sel-70, Jo-1) elleni autoantitesteket kereskedelmi forgalomban kapható ELISA teszttel (AUTOSTAT II ENA-Screen, Anti-SS-A, Anti-SS-B, Anti-Sm, Anti-Sm/RNP, Anti-Scl-70, Anti-Jo-1; Cogent-Hycor, Penicuik, UK) mutattuk ki, a gyártó utasításainak megfelelően.
A vizsgálatot a gyártó utasításai szerint végeztük el. Az eredményeket négypontos kalibrációs görbe segítségével U/ml-ben fejeztük ki. A 23 U/ml feletti értékeket tekintettük pozitívnak, a kithez mellékelt leírásnak megfelelően.
A vizsgálatot a gyártó utasitásai szerint végeztük el. Az eredményeket cut-off kontroll segítségével hányadosban fejeztük ki. Az 1-es hányados feletti értékeket tekintettük pozitívnak, a kithez mellékelt leírásnak megfelelően.
Meghatároztuk a két ANA-ELISA teszt IIF technikára, mint referencia módszerre vonatkoztatott szenzitivitását. A különböző diagnosztikus tesztek közötti eredményeket a Kappa index (10) és a Spearman korrelációs együttható segítségével hasonlítottuk össze.
A megvizsgált 89 minta közül az AUTOSTAT II ANA Screen teszttel 80 pozitív és 9 negatív, míg a BINDAZYME ANA Screen teszttel 77 pozitív, és 12 negatív eredményt kaptunk. Az eredmények megoszlását, illetve a különböző módszerekkel kapott eredmények összehasonlítását a 2. 3., és 4. táblázat tartalmazza. Ezek alapján az IIF technika és az ALTOSTAT II ANA Screen teszt, valamint a BINDAZYME ANA Screen teszt kvalitatív eredményei közötti egyezés 88,7 %-nak (kappa index: 0,382), valamint 87,6 %-nak (kappa index: 0,408) bizonyult. A két ELISA teszt eredményei 92,1 %-ban voltak azonosak (kappa index: 0,623). A két ANA-ELISA módszerrel mért kvantitatív ellenanyagszintek összehasonlításakor igen jó, szignifikáns korrelációt tudtunk kimutatni (1. ábra).
|
2. táblázat Az IIF technika
és a BINDAZYME ANA Screen teszt eredményeinek összehasonlítása.
|
|
3. táblázat Az IIF technika
és az AUTOSTAT II ANA Screen teszt eredményeinek összehasonlítása.
|
|
4. táblázat A BINDAZYME ANA
Screen teszt és az AUTOSTAT II ANA Screen teszt eredményeinek
összehasonlítása.
|
1. ábra
Az AUTOSTAT II ANA Screen teszt és a BINDAZYME ANA Screen teszt kvantitatív
eredményei közötti korreláció.
(Spearman: r = 0,74; p<0,0001
Három minta csak anticitoplazmatikus antitestet tartalmazott (1 mitokondrium, 1 Golgi készülék és 1 citoszkeleton elleni antitestet), ANA-t sem IIF, sem anti-ENA és anti-DNS vizsgálattal nem tudtunk kimutatni. Ha ennél a három szérumnál az IIF ANA vizsgálat eredményét negatívnak tekintjük (hiszen valójában az IIF technikával ezekben nem sejtmag ellen, hanem citoplazma komponens ellen irányuló ellenanyagot találtunk), akkor az ELISA és IIF módszer közötti egyezések tovább javultak: az AUTOSTAT II ANA Screen teszt esetén 92,1 %-ra (kappa index: 0,623), a BINDAZYME ANA Screen teszt esetén 91,0 %-ra (kappa index: 0,615) (5. táblázat). Mindezek alapján az AUTOSTAT II ANA Screen teszt IIF technikára, mint referencia módszerre vonatkoztatott szenzitivitását 97,4 %-nak, a BINDAZIME ANA Screen teszt szenzitivitását 94,8 %-nak találtuk. Az AUTOSTAT II ANA Screen-nel negatív eredményt adó, de IIF vizsgálattal pozitívnak véleményezett 5 szérum a következő antitesteket tartalmazta az IIF vizsgálat alapján:
Két minta nukleáris, illetve nukleáris és citoplazmatikus sejtalkotókkal reagáló autoantitestet tartalmazott: az egyik centromer elleni antitestet, a másik pedig az ún. "multiple nuclear dots" mintázatot adó ANA-t és mitokondriumelleni antitestet.
Három szérum csak anticitoplazmatikus mintázatot mutatott: az előbb említett Golgi készülék elleni, mitokondrium elleni és citoszkeleton elleni autoantitesteket.
|
5. táblázat A különböző ANA tesztek közötti egyezés. A számok az egyezés mértékét jelentik százalékban, a zárójelben mögöttük levő szám a kappa index.
|
Az IIF vizsgálattal negatív, de az AUTOSTAT kittel pozitív öt minta közül négyben nem tudtuk ANA jelenlétét igazolni anti-DNS és anti-ENA vizsgálatokkal, egy szérumban pedig alacsony titerű anti-DNS ellenanyagot találtunk. A BINDAZYME ANA Screen-nel negatív eredményt adó, de IIF vizsgálattal pozitívnak bizonyult hét szérum a következő antitesteket tartalmazta:
Négy minta tartalmazott nukleáris, illetve nukleáris és citoplazmatikus sejtalkotókkal reagáló autoantitestet: egy-egy centromer, nukleoláris ANA, "multiple nuclear dots" mitokondrium, Golgi készülék + anti-SS-A ellenanyagot.
Három szérum (ugyanaz, mint az AUTOSTAT II tesztnél) csak anticitoplazmatikus mintázatot adott.
Az IIF vizsgálattal negatív, de a BINDAZYME kittel pozitív négy minta közül egyikben sem tudtuk ANA jelenlétét igazolni anti-DNS és anti-ENA vizsgálatokkal.
Külön megvizsgáltuk a nukleoláris tipusú ANA-k és az anti-centromer antitestek eredményeit. Összesen 10 szérum tartalmazott centromer elleni antitestet, amely 4 esetben más antitest (mitokondrium, SS-A, Jo-1 elleni antitest) jelenlétével társult, 6 esetben pedig önmagában fordult elő. Ebből a hatból két minta negatív eredményt adotta két ANA-ELISA valamelyikével. Összességében pedig a tesztek által detektált antitest-szintek alacsony, cut off közeli értékek voltak (5. táblázat). Három nukleoláris ANA fordult elő a vizsgált szérumok között, ebből egy mitokondrium elleni antitesttel egvütt. Az egyik minta a BINDAZYME teszttel negatívnak bizonyult, (az AUTOSTAT teszttel is alig haladta meg a mért érték a referenciatartomány határát), és ugyancsak jellemző volt az, hogy a mért ellenanyagszintek a többi mintához viszonyítva nagyon alacsonyak voltak (5. táblázat).
Ugyanakkor a ritkábban észlelt ANA specificitások közül a minták között előforduló magmembrán és PCA (cyclin) elleni antitesteket mindkét tesztmegbízhatóan kimutatta.
Az immunológiai vizsgálatok iránti igény egyre nő. A klinikai immunológia egyre magasabb szintű oktatása, és az allergológiai és klinikai immunológiai szakvizsgával rendelkezők számának növekedése miatt egyre gyakrabban merül fel autoimmun betegség gyanúja, amit laboratóriumi módszerekkel is szeretnének a gyakorló orvosok megerősíteni vagy kizárni. Emiatt nem lehet az immunológiai vizsgálatokat az immunológiai centrumokra korlátozni: bizonyos szintű autoimmun diagnosztikát a megyei kórházi laboratóriumokban is kell végezni. Ezt az elképzelést a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium is támogatja, és ez egybeesik a kórházi laboratóriumok törekvéseivel is. Az egyik legfontosabb vizsgálat ebben a körben az ANA kimutatás. Erre a célra az ELISA technika látszik a legalkalmasabbnak, de a kereskedelmi forgalomban kapható ANA-ELISA tesztek igen különbözőek. A gyártó cégek kétféle stratégiát követnek. Van olyan, aki sejtmagokból nyert kivonatot használ antigénként, és van, aki csak néhány, jól definiált és klinikai szempontból jelentős (tisztított vagy rekombináns) antigént köt a lemezek felszínére. Néhány ANA-ELISA teszt jellemzőit foglalja össze a 6. táblázat. A táblázatad ataiból látszik, hogy ezek a módszerek különböznek az alkalmazott antigén természete, a kimutatott antitest izotípusa, a szilárd fázis jellege, továbbá az értékelés (kvantitatív vagy szemikvantitatív) módja szerint, vagyis nem ugyanazt mérik. Egy amerikai szerzők által végzett tanulmány hat különböző ANA-ELISA teszt eredményeit hasonlította össze az IIF technika eredményeivel, és szignifikáns különbséget talált mind az IIF módszer és a különböző ELISA tesztek, mind a hat különböző ELISA módszer eredményei között (11). A standardizálás hiánya miatt ezek a tesztek nem alkalmazhatók szabadon, csak bizonyos elméleti megfontolások és gyakorlati kipróbálás után.
|
6. táblázat A nukleoláris és a centromer elleni antitesteket tartalmazó minták kvantitatív eredményei a többi minta eredményeihez viszonyítva
|
Az elméleti megfontolások legfontosabb tárgya az alkalmazott antigén. Mivel szűrővizsgálatról van szó, célszerű olyan tesztet választani, amely valamennyi nukleáris antigént tartalmazza. A gyakran előforduló, jól definiált autoantitesteken kívül, vagy azok mellett ugyanis számos egyéb, ritkábban előforduló, vagy nem pontosan azonosított ellenanyag is jelen lehet, amelyeknek ugyanúgy diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai, prognosztikai jelentősége van (pl. magmembrán elleni antitest antifoszfolipid szindrómában (12), PCNA elleni antitest SLE-ben (13), stb). Ha egy ANA-ELISA tesztben csak néhány antigént kötnek a szilárd fázishoz, akkor csak az ezek ellen irányuló antitesteket lehet kimutatni, minden egyéb sejtmagkomponens elleni antitest ?láthatatlan marad. Így pl. a Varelisa ReCombi ANA Screen segítségével nem lehet detektálni sem a hiszton elleni antitesteket, sem pedig az IIF technikával nukleoláris mintázatot adó ellenanyagokat (a nukleoláris ANA-t tartalmazó CDC-6 nemzetközi referrenciapreparátummal (14) a teszt negatív eredményt ad (15), így nemcsak a kisebb jelentőségű autoantitesteket nem tudjuk kimutatni, hanem az SLE-s, illetve a szisztémás sclerosisban szenvedő betegek egy részénél is negatív eredményt kaphatunk. Japán szerzők jelentősen kisebbnek találták az általuk alkalmazott ANA-ELISA szenzitivitását primer biliáris cirrhosisban (PBC) és autoimmun hepatitisben (AIH), amelyet azzal magyaráztak, hogy a teszt nem tartalmazta azokat az antigéneket, amelyek ellen PBC-ban és AIH-ben az autoantitestek irányulnak (16).
Ugyancsak megközelíthető elméleti oldalról a kimutatandó autoantitest izotípusa is. Ezek közül az IgG típusú ellenanyagoknak van a legnagyobb klinikai jelentősége.
Munkánk során két, antigénként teljes sejtmagkivonatot alkalmazó ELISA teszt eredményeit hasonlítottuk össze a laboratóriumunkban rutinszerűen végzett IIF ANA meghatározás eredményeivel. Az egyes módszerek eredményei közötti egyezés statisztikailag a kappa index-szel jellemezhető. Ha a kappa index értéke 0,7, az egyezés kiváló, ha 0,4 és 0,7 között van, az egyezés jó, míg 0,4 alatt gyenge. Abban az esetben, ha minden, IIF vizsgálattal detektálható antitestet figyelembe vettünk, akkor a két ELISA teszt és az IIF technika közötti egyezést mutató kappa index értéke a "jó" és a "gyenge" határán volt (0,382 ill. 0,408). Ha az anticitoplazmatikus antitesteket nem vettük figyelembe, az egyezés mértéke javult, és egyértelműen a "jó" tartományba esett (0,623 ill.0,615). A két ANA ELISA közötti egyezés statisztikai szempontból ugyancsak jó volt. A három módszer összehasonlításakor azonban egyik párosításban sem érte el az egyezés a kiváló szintet. Munkánk eredményeit a következő megállapításokban összegezhetjük:
Mindkét ANA-ELISA teszt eredményei kielégítő egyezést mutattak a standard IIF technikával.
Megbízhatóan kimutatták a leggyakrabban előforduló autoantitesteket, és a ritkábban előforduló ANA specificitások közül a PCNA (cyclin) és a magmembrán elleni antitesteket.
Az anti-centromer antitestre és a nukleoláris ANA típusokra vonatkozó szenzitivitásuk alacsonynak bizonyult. Bár csak egy mintában fordult elő, de negatív eredményt adott mindkét ANA-ELISA teszt a "multiple nuclear dots" mintázatot adó ellenanyaggal. Ez az antitest az Sp 100 protein ellen irányul és PBC-ben észlelhető (17).
Anti-citoplazmatikus antitestek kimutatására az általunk kipróbált tesztek nem voltak alkalmasak. A citoplazma komponensek elleni antitesteknek sokszor hasonló jelentősége van, mint az ANA-nak. Ebben a vizsgálatban három mintában fordult elő anticitoplazmtikus antitest önmagában (ANA nélkül), és mindhárom minta eredménye minkét ELISA teszttel negatív volt. A Golgi készülék elleni antitest SLE-ben és Sjögren szindrómában fordul elő (18), a mitokondrium elleni antitest PBC-ben észlelhető (19), a citoszkeleton elleni antitestek leggyakoribb típusa, a cytokeratin elleni antitest pedig a rheumatoid arthritisre (RA) jellemző (20).
Összességében az IIF technikával végzett ANA kimutatás információtartalma nagyobb: pozitivitás esetén a látott mintázat utal az autoantitest típusára, emellett az esetlegesen jelenlévő anti-citoplazmatikus ellenanyagok is észlelhetők. Ezért a IIF vizsgálat az ANA kimutatása során nem hagyható el.
|
7. táblázat A nukleoláris és a centromer elleni antitesteket tartalmazó minták kvantitatív eredményei a többi minta eredményeihez viszonyítva
|
Tapasztalataink alapján a következő algoritmust ajánljuk az ANA-ELISA tesztek felhasználói részére:
Olyan ELISA módszert válasszanak, amely antigénként teljes sejtmagkivonatot tartalmaz.
A kiválasztott tesztet a rutinszerű használat előtt tanácsos összehasonlítani az IIF ANA mehatározás eredményeivel.
Pozitív eredmény esetén el kell végezni mind az IIF vizsgálatot HEp-2 sejteken, mind az antitest azonosítását szolgáló specifikus teszteket (pl. anti-DNS, anti-EA, stb.). Vannak olyan antitestek, amelyek kimutatására szolgáló specifikus vizsgálat nem áll rendelkezésünkre a mindennapi gyakorlatban, ezért ezek csak az IIF vizsgálat során észlelt mintázat alapján azonosíthatók (pl. PCNA, centromer, magmembrán elleni antitest, nukleoláris ANA).
Mivel nincs olyan teszt, amely 100 %-os biztonsággal kimutatja valamennyi antinukleáris antitestet, ezért az ANA-ELISA teszt negativitása ellenére is el kell végezni az IIF ANA meghatározást abban az esetben, ha a kezelő orvos szerint erős a szisztémás autoimmun betegség fennállásának gyanúja.
Köszönetet mondunk a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika orvosainak, Kis Emesének, Bodolav Editnek, Zeher Margitnak, Szűcs Gabriellának, Dankó Katalinnak, Szekanecz Zoltánnak, akiknek betegeitől a tanulmányban felhasznált vérminták származtak.
Tan E, Cohen A, Fries J. et al.:
The 1982 revised criteria for the classification of systemic lupus
erythematosus.
Arthritis Rheum 1982; 25: 1271-7
Hochberg MC.: Updating the
American College of Rheumatology revised criteria for the classification of
systemic lupus erythematosus.
Arthritis Rheum 1999; 40: 1725
Muna NM, Verner JL, Harnmond DF
et al.: Fluorescent antibody technique as a routine procedure in the diagnosis
of lupus erythematosus using stored tissue culture cells.
Am J Clin Pathol 1966: 45: 117
Humbel RL.: Detection of antinuclear antibodies by immunofluorescence. In: Van Venrooij WJ, Maini RN (eds.): Manual of biological markers of disease. Dordrecht, the Netherlands. Kluwer Academic Publishers, 1993; 1-16.
Bradwell AR, Stokes RP, Johnson GD: Atlas of HEp-2 patterns. The Binding Site 1995.
Ouchterlony Đ.: Diffusion-in-gel methods for immunological analysis II. In: Kallos P, Waksman BH (eds.): Progress in Allergy, Vol VI. Basel, Karger, 1962: 30-154.
Kurata N, Tan EM.:
Identification of antibodies to nuclear acidic antigens by
counterimmunoelectrophoresis.
Arthritis Rheun 1976; 19: 574-80.
Engvall E, Perlmann P.:
Enzyme-linked immunosorbent assay (ELISA). Quantitative assay of
immunoglobulin
G. Immunochemistry 1971; 8: 871-4.
Towbin H, Staehlin T, Gordon
J.: Electrophoretic transfer of proteins from polyacrylamide gels to
nitrocellulose sheets: procedure and some applications.
Proc Natl Acad Sci USA 1979; 76: 4350.
Koch GG, Landis JR, Freeman DH
Jr, Lehnen RC: A general methodology for the analysis of experiments with
repeated measurements of categorical data.
Biometrics 1977; 33: 133-58
Emlen W, O'Neill L: Clinical
significance of antinuclear antibodies: comparison of detection with
immunofluorescence and enzyme-linked immunosorbent assays.
Arthritis Rheum 1997: 40: 1612-8
Senécal JL, Rauch J, Grodzicky
T, et al.: Strong association of autoantibodies to human nuclear lamin B1 with
lupus anticoagulant antibodies in systemic lupus erythematosus.
Arthritis Rheum 1999; 42: 1347-53
Miyachi K, Fritzler MJ, Tan EM:
Autoantibody to a nuclear antigen in proliferating cells.
J Imm 1978; 121: 2228-34
Smolen JS, Butcher B, Fritzler
MJ, et al.: Reference sera for antinuclear antibodies II. Further definition
of antibody specificities in international antinuclear antibody reference sera
by immunofluorescence and western blotting.
Arthritis Rheum 1997: 40: 413-8
Varelisa ReCombi ANA Screen. Brochure No. 9102 128. Pharmacia & Upjohn Diaanostics GmbH.
Koizumi H, Onozuka Y, Shibata
M, et al.: Detection of anti-nuclear antibodies in liver diseases by indirect
immunofluorescence method and enzymelinked immunosorbent assay.
Rinsho Byoni 1999; 8: 744-8
Sternsdorf T, Guldner HH,
Szostecki C et al: Two nuclear dot-associated proteins, PML and Sp 100. are
often co-autoimmunogenic in patients with primary biliary cirrhosis.
Scarrd J Imm 1995: 42: 27-68
Rodriguez JLC. Gelpi C, Thomson
TM, et al: Anti-Golgi complex antibodies in a patient with Sjogren syndrome
and lymphoma.
Clin Exp Immunol 1982; 49: 579-86
Mackay IR, Gershwin ME:
Molecular basis of mitochondrial autoreactivity in primary biliary cirrhosis.
Immunol Tuday 1989; 10: 315-8
Young BJ, Mallya RK, Leslie RDG
et al: Antikeratin antibodies in rheumatoid arthritis.
Br Med J 1979; 2: 97-9
* Levélcím: Dr Lakos Gabriella
DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika,
Regionális Immunológiai Laboratórium
4004 Debrecen, Pf. 3.