Szerkesztőségünk meghívást kapott 2001. február 27.-re Szombathelyre, ahol a Vas Megyei Markusovszky Kórházban felavatták a Pécsi Tudományegyetem Diagnosztikai és Menedzsment Intézetét. Az intézet újonnan kinevezett igazgatóját, Prof. Dr. Kovács L. Gábor egyetemi tanárt kérdeztük.
Szerkesztőség: Mik voltak az egyetem főbb szempontjai az intézet megalakításával kapcsolatban?
Dr. Kovács L. Gábor: A Pécsi Tudományegyetem - az integráció óta - kilenc karral működő nagy intézmény, melynek a létszámot illetően a legnagyobb kara az Egészségügyi Főiskolai Kar. A hallgatói létszám meghaladja a 3000 főt. Az Általános Orvostudományi Karral együtt alkotjuk az Orvos- és Egészségtudományi Centrumot az egyetemen belül. A kar az elmúlt évtizedben hatalmas növekedésen, fejlesztésen ment át, tíz év alatt hallgatóinak száma megtízszereződött. Ráadásul négy képzési központban (Pécs, Kaposvár, Szombathely, Zalaegerszeg) folyik az oktatás, ami az elmúlt években kiegészült székesfehérvári képzéssel is. A karon belül egyetemi szintű, főiskolai szintű és akkreditált felsőfokú képzési formák egyaránt megtalálhatók, bár az egyetemi képzés még csak egyetlen területet érint. Tehát a feladatkör is és a hozzárendelt struktúra is hallatlanul összetett. Szükségessé vált az egyetem többi karához hasonlatosan a tanszékek és a több tanszéket összehangoló intézetek létrehozása, amitől a szakmai és a tudományos munka fejlődését várjuk.
Szerkesztőség: Mi a közelebbi feladata az újonnan megalakult intézetnek?
Dr. Kovács L. Gábor: A Diagnosztikai és Menedzsment Intézet három - ugyancsak újonnan megalakult - tanszék és több tanszéki csoport munkáját hangolja össze. Kaposvárott évek óta folyik a laboratóriumi analitikusok főiskolai képzése, ez most az intézet keretében megalakult Laboratóriumi Analitikus Tanszék feladata lesz. Pécs, Kaposvár és Zalaegerszeg helyszínnel elindult a képalkotó diagnosztikai szakemberek képzése (modern CT, MRI radiológiai berendezések magas szintű üzemeltetése megköveteli a modern képzést), melynek az akkreditált felsőfokú képzési formája már zajlik, a főiskolai képzés akkreditációja pedig folyamatban van. Végül, de nem utolsó sorban, Zalaegerszegen megalakult az Egészségbiztosítási és Egészségpolitikai Tanszék, amely évek óta képez főiskolai szintű egészségbiztosítási szakembereket, és most szeretne az akkreditált szakképzéssel is elindulni. Az összehangolás mellett Szombathelyen és Kaposváron az idei ősztől el szeretnénk indulni a felsőfokú laboratóriumi technológusképzéssel, amely iskolai rendszerben három év alatt képez szakasszisztenseket, akik aztán a főiskolán úgy folytathatják a tanulmányaikat, hogy annak egy részét be lehet számítani a főiskolai képzésbe. Mindezen tevékenységek harmonizálása - több tucat oktató, több száz hallgató, négy helyszínen zajló képzés - az intézet feladatát képezi.
Szerkesztőség: Említette a tudományos munkát. Ezen a téren milyen jövő előtt áll az intézet?
Dr. Kovács L. Gábor: Kari szinten megkezdtük az előkészületeket a Doktori Iskola megalakítására. A személyi feltételek adottak. Ma már karunk oktatói között négy fő a tudományok doktora, a főállású kandidátusok száma tíznél több. Ha pedig beleszámoljuk a részállású, vagy óraadó minősítetteket, az összes tudományos minősített száma ötven körül lehet. Elérkezettnek látszik az idő a saját Ph.D. képzésünk elindítására. A Doktori Iskola megalakításában személy szerint is szeretnék részt venni. A saját magam által vezetett Ph.D. résztémát, az OTKA, ETT pályázataimat szeretném ide átcsoportosítani. A kar nem titkolt célja, hogy főiskolai karból egészségtudományi karrá váljék. Ehhez azonban a tudományos aktivitást, az egyetemi szintű képzési formákat erősíteni kell a karon belül.
Szerkesztőség: Szó esett az egyetemi képzésről. Hogyan látja ennek a jövőjét, különösen a laboratóriumi diagnosztika területén?
Dr. Kovács L. Gábor: A laboratóriumi képzés területén jelenleg főiskolai, ősztől pedig akkreditált szakképzést végzünk. Az egyetemi képzés beindítását az orvoskar, a természettudományi kar összefogásával, és természetesen saját karunk részvételével, kezdeményezésével látom megvalósíthatónak. A képzésre feltétlenül szükség lenne, elég, ha az évtizedek óta megoldatlan nem orvos diplomás kérdésre utalok. Szeretném, ha ezen a téren is előre tudnánk mozdulni, azonban realizálom, hogy ez egy sokszereplős kérdéskör, ami gondos előkészítést igényel az egyetemen belül.
Szerkesztőség: Ismert, hogy Ön egy évtizedig a Markusovszky Kórház igazgatója volt, és ezzel egyidejűleg vezette a kórház Központi Laboratóriumát. Hogyan kapcsolódik az új intézet a kórházhoz?
Dr. Kovács L. Gábor: Az intézet a kórház területén, de az egyetem költségén alakult, az egyetem, a kar része. Az intézet igazgatója az egyetem főállású professzora. A megalapítást az egyetem rektora, a kar főigazgatója, a megyei közgyűlés elnöke és a kórház jelenlegi főigazgatója egy négyoldalú megállapodásban rögzítette. E szerint a kórház Központi Laboratóriuma a megyei kórház keretében marad, viszont megkapta a Pécsi Tudományegyetem Oktató Laboratóriuma címet. A pályázattal elnyert és az egyetem rektorától kapott intézet igazgatói megbízásommal együtt kértem felmentésemet a kórházi főigazgatói teendők alól, de megmaradtam a kórház alkalmazásában a laboratórium osztályvezető főorvosának. Így jelenleg személyem köti össze a két struktúrát. Remélem, hogy a jövőben ezt olyan tartalommal lehet megtölteni, ami mindkét fél számára kölcsönösen előnyös.
Szerkesztőség: Mi módon tud megjelenni az egyetem közéletében egy olyan intézet, amely az egyetem központjától 250 kilométerre található?
Dr. Kovács L. Gábor: Az egyetem és a kar központjától ugyan 250 kilométerre vagyunk, de a kar egyik képzési központja Szombathelyen van. Nyilvánvalóan nehezebb, körülményesebb az egyetemi közéletben részt venni, mintha Pécsett lennénk, azonban nem lehetetlen. Az első egyetemi szintű bemutatkozáson túl vagyunk. Az intézet előterjesztését elfogadva, a főiskolai kar és az orvoskar együttes javaslatára avatta két héttel ezelőtt a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorrá David De Wied professzort, a Holland Tudományos Akadémia volt elnökét, akihez engem személy szerint is több évtizedes tudományos kapcsolat fűz. Tizennégy alkalommal dolgoztam rövidebb-hosszabb ideig az általa vezetett világhírű kutatóintézetben.
Szerkesztőség: Pofesszor Úr, köszönjük az új Intézet bemutatását az MLDT tagjai és folyóiratunk olvasói számára, és sok sikert kívánunk az új Intézet munkájához!