Testing for serum prostate-specific antigen (PSA) (both the total /tPSA/ and the free /fPSA/ fraction) during the last decade has revealed a dramatic increase in the number of incidental cases of prostate cancer (PC) in the world. However, the diagnostic potential of this tumor marker is limited because some patients with other prostatic diseases also have increased tPSA and fPSA levels, while a large percentage with clinically localized PC have a serum PSA within the normal range. The aims of this study were to investigate (1) the possible presence of PSA in the urine; (2) whether it is an ultrafiltration from the serum or an active secretion from the prostate; (3) the influence of PSA in metastatic lymph nodes; (4) the serum biochemical markers of bone formation and resorption (beta-CrossLaps, Osteocalcin and bone alkaline phosphatase) in bone metastasis, and the possible correlation with the PSA concentration change; and (5) the influence of PSA after different forms of therapy: radical prostatectomy, radiation or androgen deprivation.
Valamely laboratóriumi teszt klinikai diagnosztikában való bevezetése többek közt azt feltételezi, hogy az adott technika elvégzése standard műveleti leírások alapján kivitelezhető legyen, valamint a mérések reprodukálhatóan és megfelelően ellenőrzött körülmények között történjenek. Az áramlási citometriai diagnosztika területén az elmúlt években végbement fejlődés lehetővé teszi a sejtek struktúrájának és funkciójának egyre aprólékosabb feltárását mely gyakran diagnosztikailag is értékelhető információt hordoz. A sejtfunkciók vizsgálatában jelentős fejlődés történt olyan indikátor reakciók kifejlesztésével melyek pl. valamely enzim vagy transzportfehérje funkcióját vizsgálják. Újabb fluorophorokkal konjugált antitestek segítségével pedig lehetővé vált akár 9 különböző antigén egyidejű detektálása is. Ezen technikai fejlődés következtében létrejövő újabb lehetőségek egy részének a rutindiagnosztikai szolgáltatások közé történő bevezetése, azonban csak a megfelelő minőségi követelmények maximális betartásával képzelhető el és kizárólag akkor indokolt, ha a beteg kezelése vagy a kórkép kimenetele szempontjából releváns információt hordoz.
Intézetünkben a szolid tüdőcarcinomában szenvedő betegeknél a Cisplatin vagy Carboplatin és Etoposid okozta myelosupresszív hatást a vérkép monitorozáson kívül a fehérvérsejtek életképességének vizsgálatával egészítettük ki. Életképes az a fehérvérsejt, amely flow cytométerrel vizsgálva nem veszi fel a fluorescens propidium jodid festéket Cell-Dyn 4000 immunhaematológiai analizátorral értékelve. Megállapítottuk, hogy 20 betegnél a citosztatikum adása utáni 8.-10. napon az életképes sejtek száma 17 %-kal csökkent, összehasonlítva a kontroll betegekével (n=20). A granulocita sejtszám és az életképesség nem korrelál, így az életképesség csökkenés a terápia folytatásában értékes prediktív jelnek fogható fel. A fenti citosztatikumokat in vitro különböző koncentrációban 2-10-24 óráig inkubáltuk szobahőmérsékleten, a betegek vérével. Megállapítottuk, hogy különösen az Etoposid már 2 óra után közel terápiás koncentrációban apoptózist vált ki a granulocitákban (DNS lebomlás létraszerű elfoképpel), mely további inkubációra nekrózisba megy át (propidium jodid felvétel). Az ismételt citosztatikus kúrák és a beálló myelosupresszív mellékhatás megítélésére és kezelésére a vérkép monitorozás mellett értékes előrejelző vizsgálatnak tartjuk a fehérvérsejtek életképességének követését.
Megvizsgáltuk a calcein teszt, mint rutin laboratóriumi módszer használhatóságát a multi-drog rezisztencia kimutatására acut leukémiákban.
A módszer validitását és reprodukálhatóságát KB3-1 és KBV1 sejtvonalakon valami egészséges egyénekből és acut myeloid leukémiásokból (AML) származó perifériás vérmintákon teszteltük.
A vizsgálat két nagy hematológiai centrumban kapott eredményeket mutatja be. A méréseket 93 de novo acut leukemiás betegen végeztük el melyből 65-nél diagnosztizáltunk AML-t. A calcein assay hasznosságát a kezelésre nem reagálók kiszűrésére és a terápia sikertelenségének előrejelzésére használtuk.
Az eredményeket, mint multidrog rezisztencia aktivitási faktor (MAF) adtuk meg. Az AML-es csoportot responderekre (R) és non-responderekre (NR) osztottuk és a csoportok MAF értékeit meghatároztuk. Mindkét centrumban az R csoport szignifikánsan alacsonyabb MAF értéket mutatott, mint az NR csoport (p=0.0045 és 0.00454) A cut-off értéket MAFR+SEM és a MAFNR-SEM értékek átlagaként határoztuk meg. Ezen cut-off értékek alapján az MDR negativitás 72%-os prediktív értékűnek bizonyult a terápia sikerességének, míg az MDR pozitivitás 69%-osnak a terápia sikertelenségének előrejelzésében.
Az MDR aktivitás prognosztikai faktornak bizonyult a túlélési ráta szempontjából és a relapsus detektálásra is. A calcein teszt kvantitatív, standarizált, olcsó szűrőtesztként alkalmazható rutin laboratóriumi körülmények között.
A teszt mind a P-glycoprotein, mind a multidrog rezisztencia asszociált protein (MRP1) aktivitását kimutatja és a kedvezőtlen kimenetelű AML-es betegeket megbízhatóan azonosítja.
A thrombocytaszámlálás a thrombocyták jellegéből adódóan számos módszertani és technikai problémát vetett fel az idők során, és vet fel még ma is, a gépi vérképanalízis korában.
A Coulter-elvű méréstechnika bevezetésekor azt remélték, hogy az indirekt, Fonio szerinti thrombocytaszám becslés, valamint a direkt mikroszkópos számlálás pontatlanságait sikerült kiküszöbölni. De tudjuk, hogy a szokványos impedancián alapuló mérés egydimenziós; minden részecske, mely a kijelölt mérettartományba esik, thrombocytaként kerül számlálásra, ugyanakkor az óriásthrombocyták nem kerülnek be a thrombocytaszámba. Az egyes modern analizátorokon alkalmazott lézeroptika lehetővé teszi a kétdimenziós, nagyság és szerkezet alapján történő analízist, nagymértékben csökkentve az interferáló tényezők zavaró szerepét. Ezek a készülékek már képesek az aggregálódott thrombocyták felismerésére is, ami a fehérvérsejtszámlálás pontosságát is javítja.
A Cell-Dyn 4000 lehetőséget ad a thrombocyták immunológiai mérésére is a CD61 felületi antigén ellen termelt monoklonális antitestek segítségével, direkt fluoreszcencia méréssel. Így a legtöbb esetben a háromdimenziós elemzéssel a készülék képes a beteg valós thrombocytaszámát megadni. De találkozhatunk munkánk során olyan kóros fehérjét termelő betegekkel, mikor a gépi mérés bizonytalan, és a tapasztalt hematológus, a kenet és a mikroszkóp nem nélkülözhető.
Munkánk során a nucleoláris organizátor régió (NOR) Crocker és munkatársai által kidolgozott ezüstkolloidos (AgNOR) festési módszerét vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy a festés segítségével elkülönítsük kutyák citológiai mintáiból a daganatos proliferációt mutató sejteket az élettani és a reaktív eredetűektől.
Harminchét kórházi beteg kutyából származó mintát elemeztünk. Huszonegyet nyirokcsomókból, 16-ot pedig testűri folyadékgyülemekből nyertünk. A mikroszkópos bírálat során a citológiai elemzés mellett két paramétert vettünk figyelembe: az AgNOR-ok sejten belüli átlagértékét (kenetenként min. 100 sejt alapján) és az AgNOR-ok sejtmagon belüli eloszlását.
A nyirokcsomókból származó 21 kenetből 13 volt daganatos eredetű (12 lymphoblastos lymphomás betegből származó és 1 karcinóma metasztázist mutató nyirokcsomó), a testűri folyadékgyülemekből származó minták esetében 16-ból 6 mutatott neoplasztikus elváltozást. A daganatos proliferációt mutató nyirokcsomók esetében az AgNOR-számok átlaga 4,19, a nem daganatos esetekben pedig 1,62 volt. Ugyanezen értékeket a testűri folyadékgyülemek esetében számolva 4,68-at, illetve 2,46-ot kaptunk.
Az általunk vizsgált paraméterek és a sejtek neoplasztikus - nem neoplasztikus eredetének összefüggéseit statisztikai módszerekkel (páros t- és k2-próba) értékelve szignifikáns összefüggés mutatkozott mindkét változó számértékének növekedése és a sejtek neoplasztikus eredetének valószínűsége tekintetében, ugyanakkor számos minta AgNOR-száma a határértékhez közelinek adódott. Utóbbi esetekben megbízhatóbb diagnózist adhatunk, ha az AgNOR-ok száma mellett azok sejtmagon belüli eloszlását is figyelembe vesszük.