Az immunológiai laboratóriumban jellemezhető három gyulladásforma és azok egymástól történő eldifferenciálásának a módszerei:
Az antimikróbiális reaktív gyulladások laboratóriumi jellemzői: Fokozott vvt süllyedés, emelkedett immunkomplex, IgG, IgA, IgM, IgE, C3, C4, CRP szérum szintek. Granulocitosis, lymphocytosis, fokozott fagocita aktivitás. T sejteken az aktivációs markerantigének aránya emelkedik: HLA-DR, CD25, CD38, CD45RO, CD69.
Az autoimmun gyulladások laboratóriumi jellemzői: Fokozott vvt süllyedés, emelkedett immunkomplex, IgG, IgA, IgM, CRP, de gyakran csökkent C3, C4 szérum szintek. Lehet anaemia, granulopenia, lymphopenia, károsodott fagocita működés. A poliszisztémás, vagy szerv, vagy sejtspecifikus marker autoantitestek kimutathatósága. A T sejteken az aktivációs markerantigének aránya emelkedik: HLA-DR, CD25, CD38, CD45RO, CD69.
Az allergiás, atopiás gyulladások laboratóriumi jellemzői: Emelkedett össz-IgE és allergén specifikus IgE szintek a szérumban, továbbá eozinofil kationos protein, IL-4, IL-5, IL-13. Eozinofilia, fokozott szabadgyökképzés a perifériás vér fagocitáiban.
A primer immundeficienciák diagnosztikájában a specifikus ellenanyagok koncentrációjának vizsgálatával a B sejtek ellenanyag termeléséről tájékozódhatunk.
Vizsgáltuk recidiváló légúti fertőzés miatt gondozott gyermekek anti-pneumococcus (össz-pneumococcus, típus-specifikus pneumococcus) antitest koncentrációját Pneumo 23 és/vagy anti-H. influenzae b (anti-Hib) ellenanyag koncentrációját PedvaxHIB védőoltás előtt és azt követően 4 héttel. Az anti-polysaccharid ellenanyagok koncentrációját ELISA módszerrel határoztuk meg. A tesztimmunizációval párhuzamosan teszteltük a betegek szérum immunglobulin izotípus és IgG alosztály koncentrációját radiális immundiffúzióval.
A rendelkezésre álló eredmények alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tesztimmunizáció vizsgálata minden olyan esetben indokolt, amikor a kórelőzmény ellenanyaghiányra utaló adatokat tartalmaz, azonban az immunglobulin izotípus és az IgG alosztály szintek normálisak, vagy mérsékelten csökkentek. A kóros tesztimmunizáció a klinikai tünetek függvényében intravénás immunglobulin szubsztitúció indikációját képezheti.
A nemzetközi prevalencia adatok alapján Magyarországon kb. 1000 primer immunhiányos beteget kellene nyilvántartanunk, ezzel szemben hazánkban csak ezen betegek töredékét ismerjük. A szerzők jelen munkájukban a dominálóan antitesthiánnyal járó immundefektusok diagnosztikájával foglalkoznak. A szérum immunglobulin koncentrációk kvantitatív meghatározása számos esetben nem elegendő az antitesttermelés zavarának kimutatásához, ezért a szerzők bevezették intézetükben a Pneumococcus Capsularis Polysaccharid elleni antitest (anti PCP IgG) koncentrációk szérumból történő meghatározását ELISA módszerrel (The Binding Site), a specifikus antitesttermelő képesség felmérése érdekében.
Két év alatt 591 gyermeknél (ebből 200 más intézményből) végezték el a fenti vizsgálatot. 223 esetben már az első meghatározásnál 50 mg/L felett volt az anti PCP IgG szérum koncentrációja, 137 gyermeknél történt tesztimmunizáció polivalens pneumococcus vakcinával. Az oltást követően 123 esetben megfelelő immunválaszt észleltek, azonban 14 betegnél továbbra sem emelkedett meg az anti PCP IgG szintje. További 231 gyermeknél van folyamatban a tesztimmunizáció elvégzése és a specifikus ellenanyagválasz értékelése. A fenti vizsgálatot gyakran egészítik ki a tetanus és a diftéria antitoxin titer meghatározásával. A szerzők az elmúlt 2 év tapasztalata alapján úgy gondolják, hogy a fenti módszerek jelentősen segítik a primer immunhiányok felismerését illetve azok kizárását. Tervezik - elsősorban a 2 évnél fiatalabb betegek esetében - a Haemophilus influenzae elleni specifikus antitestválasz vizsgálatának bevezetését is.
Az immunoanalitikai vizsgálatok egyik nehézsége, hogy a fajspecifikus endogén anyagok (pl.: fehérjék, peptidhormonok) méréséhez minden fajra más-más ellenanyagot kell termelni, majd azt az adott rendszerben beállítani. Mindez kiküszöbölhető az interspecifikus antitestnek (ISAB) alkalmazásával.
Ezt az elnevezést azokra az ellenanyagokra alkalmazzuk, amelyek egy anyag molekuláinak olyan antigéndeterminánsa(i) (AD) ellen termelődtek, amely(ek) a fajnál nagyobb taxonómiai egységben (pl.: rend, osztály) egyaránt előfordulnak. Ismeretes, hogy az egyes polipeptidek és fehérjék a különböző rendszertani egységekbe tartozó fajokban is közel azonos egységekből (panel) épülnek fel. Az építő elemek fajok között is, valamint fajon belül is változatosságot mutatnak. Nem kellően tisztázott az, hogy adott aminosav szekvenciák, amelyek egyben AD funkciójúak milyen mértékben jellemzik az adott taxont. Nevezetesen, pl.: egy, az emlősök osztályában előforduló AD jellemző-e minden emlős fajra, vagy csak az osztályon belüli nagyobb rendszertani egység fajaiban fordul elő?
Célunk e röviden vázolt, elméleti és gyakorlati jelentőségű kérdés vizsgálata volt. Eddigi eredményeinket két típusú ISAB bemutatásával demonstráljuk. Anti-qIgY-rb (japán fürj IgY ellen nyúlban termelt ellenanyag) immundiffúzióval és ELISA-val vizsgálva a következő fajokkal reagált: házityúk, pézsmakacsa, tőkésréce, gyöngytyúk, fácán, fogoly; az anti-chIdY-rb (házityúk IgY ellen nyúlban termelt ellenanyag) az előzőek mellett a japán fürjjel és a házilúddal is reagált. A reakciók nem egyértelműek a galamb és az emu estében, viszont a béka IgY-jával egyik AB sem reagál. Hasonló eredményt kaptunk a BSA-val immunizált tyúkokban termelt ellenanyaggal, ami több emlős fajjal (ember, eb, sertés, patkány, ló, nyúl) reagált, viszont a madár és béka albumint nem detektálta.
A reakciók mértéke alapján az ellenanyagok alkalmasak voltak a fajspecifikus makromolekulák (esetünkben az IgY ill. albumin) mérésére.
Az ISAB alkalmazása a gyakorlati (diagnosztikai) munkák mellett az evolúciós kutatásokban is lehetséges.
Az allergiás megbetegedések száma rohamosan növekszik. A tünetek csökkentése, az asthma és autoimmun megbetegedések, új allergia kifejlődése megelőzhető allergia vakcinációval. (Preventive Allergy Treatment 1992 A hatékony preventív allergia kezeléshez az allergének és az allergiás reakció mechanizmusának megismerése vezet. E folyamatot szoglálja a klinikai dokumentáció, az allergén kémia és a diagnosztikai technológia.
Az allergiás reakciók specifikus mediátorai az immunglobulinok. A specifikus allergén az immunokompetens B limfociták antigén stimulusát iniciálja, mely folyamatban a limfociták válaszul különböző osztályba tartozó specifikus antitesteket termelnek. Ezek a specifikus antitestek leggyakrabban az IgE osztályba tartoznak, de termelődnek IgG és IgA osztályba tartozók is. Az antitestek Fc részüknél részlegesen a hízó sejtek és a bazofil leukociták felszínén lévő receptorokhoz kötődnek, majd további specifikus allergén stimulus hatására ezek a sejtekhez kötött antitest molekulák az Fab fragmentumaikon keresztül az allergénhez kötődnek. Ez az allergén kapcsolat a hízó sejteket és a bazofil leukocitákat arra serkenti, hogy azok vazoaktív anyagokat válasszanak ki a keringésbe és a környező szövetekbe. Ezek az anyagok simaizomsejt kontrakciót váltanak ki és különböző súlyosságú allergiás állapothoz vezetnek.
Jelen diagnosztikus módszerek elsősorban a vérben keringő allergén specifikus antitesteket (inhalatív IgE, nutritív IgG és IgA) és celluláris markereket (aktiválódott sejtekből szekretált proteinek vagy a sejtfelszínen megjelenő markerek) mérik. Az előadásban beszámolunk a specifikus antitestek mérésére laboratóriumunkban használt kemilumineszcens módszer diagnosztikus értékéről és hibalehetőségéről.
A gyulladásos bélbetegségek ismeretlen etiológiájúak és a gasztrointesztinális traktus krónikus visszatérő gyulladásával jellemezhetők. Ide soroljuk a Crohn betegséget (CD) és a colitis ulcerosa-t (UC). Patogenezisükben genetikai, immunológiai és környezeti tényezők játszanak szerepet. Évek óta folyik olyan szerológiai paraméterek keresése, melyek segítségével ezen betegségek invazív beavatkozás nélkül megkülönböztethetők.
A megkülönböztetés egyik reménykeltő eszköze lehet az élesztő ellenes auotoantitestek (ASCA) meghatározása. Ehhez három módszert alkalmaztunk: egy kereskedelmi ELISA-t, egy házi ELISA-t és egy áramlási citometriás módszert. Az ELISA-hoz antigénként mannánt (élesztő extraktum) az áramlási citometriás assayhez a közönséges élesztő szuszpenzióját használtuk fel.
Hatvannyolc klinikánkon gondozott beteg (CD: 42, UC: 10, coeliakia: 16) és 20 egészséges véradó szérumából végeztünk ASCA meghatározást és az eredményt összevetettük a klinikai tünetekkel, valamint néhány immunszerológiai paraméterrel (immunglobulin, komplement szintek, anti-ENA, ANCA antitestek, transzglutamináz, endomysium ellenes antitestek, stb.).
Eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy i) Crohn betegségben az ASCA antitestek elsősorban vékonybél érintettség esetén mutathatók ki; ii) nincs szignifikáns összefüggés az egyéb immunszerológiai paraméterekkel és iii) a három alkalmazott módszer jól korrelál egymással, bár az antigének különböző eredete és eltérő hozzáférhetősége miatt esetenként a pozitivitások nem esnek egybe.